2013. I-VI
 

2003, a válságteremtő év
Csath Magdolna

A gazdaságot nyilván azért kell erősíteni, mert gyenge. Több munkahelyre pedig azért van szükség, mert kevesebb munkahely keletkezett 2003-ban, mint amennyit a kormány ígért, miközben nagyon sok munkahely meg is szűnt. A munkahelyek száma egyébként 2004-ben tovább csökkenhet a közszférában tervezett 10%-os leépítés miatt. EU-csatlakozásunk után is tovább nőhet a munkanélküliség, mivel várhatóan sok munkahely tűnik majd el a mezőgazdaságban és a kisvállalkozások körében egyaránt. Azzal tehát, hogy a miniszterelnök a gazdaság erősítésére és több munkahely teremtésére kérte az új pénzügyminisztert, közvetve beismerte, hogy a gazdaság és az ország problémáit — a kormány és a koalíció vezetőinek szokásos kijelentéseivel ellentétben — nem a külső körülmények, sőt nem is az előző kormány által elkövetett hibák okozzák, hanem a gondok oka valójában a jelenlegi kormány rossz gazdaságpolitikája. Érdemes rögtön megjegyezni, hogy munkahelyeket nem a pénzügyminiszterek, hanem a jól működő cégek szoktak teremteni. De visszatérve a két fő témára, a gazdaság gyengeségére és a munkanélküliségre, az elemzések e két területen valóban súlyos gondokat mutatnak. Csökkent a gazdasági növekedés, cégek és munkahelyek szűntek meg. A The Economist című brit szaklap 2004. január 3–9-ei száma összehasonlítja a régió országainak teljesítményét. Eszerint 2003 második felében a bruttó hazai termék, a GDP nálunk 2,9, Csehországban 3,4, míg Lengyelországban 3,9%-kal nőtt. Ez az összehasonlítás azért figyelemre méltó, mert a magyar gazdaság növekedését nem az erős gazdaságú EU-államok, például Németország gazdaságának növekedéséhez kell mérni, ahogy azt a kormány és a hozzá közel álló közgazdászok teszik. Ha ugyanis csökkenő gazdasági növekedésünket a nálunk még lassabban bővülő gazdaságú fejlett országokéhoz, például a német gazdasági növekedéshez hasonlítjuk, akkor valóban azt mondhatjuk, hogy „nálunk még mindig jobbak az eredmények”. Ezt az érvet próbálja használni a kormány is. Csakhogy az ilyen összehasonlítás közgazdaságilag szakszerűtlen, és csupán az emberek megtévesztésére szolgál. Ugyanis teljesen mások egy erős gazdaság növekedési esélyei, mint egy lemaradt, gyenge gazdaságéi. Alacsony szintről mindig sokkal könnyebb növekedni, mint magasról. Éppen ezért szakmailag az a korrekt, ha a saját növekedésünket a hasonló helyzetből induló és hasonló körülmények között működő volt szocialista országokéhoz hasonlítjuk. Ezt teszi a The Economist is. Ebből az összehasonlításból pedig az látható, hogy teljesítményünk — ezekhez az országokhoz képest — 2003-ban romlott.
Ezt igazolják az inflációs számok is. Az elmúlt év novemberében nálunk 5,6, Csehországban 1, Lengyelországban pedig 1,6% volt az infláció. Ráadásul nálunk 2004-ben az általános áremelések, valamint az áfakulcsok változásai miatt további inflációnövekedés várható. Az infláció pedig, mint tudjuk, „a szegények adója”. De megszorításnak is tekinthető, hiszen a visszafogott bérek miatt, amelyek a 2003-as évet jellemezték, s amelyek 2004-ben is várhatók, a növekvő infláció életszínvonal-csökkenést okoz.
A munkanélküliség alakulásáról nehéz reális statisztikához jutni. Azt tudjuk, hogy 2003 elején 6% fölött volt az aránya. Azt is tudjuk, hogy a múlt év során egymást követték a gyárbezárások. Ugyanakkor a kormány nagyszabású közmunkaprogramot indított el, amely időszakos munkahelyeket teremtett sok, gyakran már hosszabb ideje munka nélkül levő ember számára. Ahhoz a statisztikához azonban, hogy mekkora a cégeknél megszűnt, viszonylag jól fizető munkahelyek aránya a közmunkával teremtett új munkahelyekhez képest, többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerült hozzájutnom. A gazdaság szempontjából nem mindegy ugyanis, hogy tíz megszűnt szakmunkahely helyére tíz utcatakarítói, árokásói, parlagfűirtói közmunkahely lép-e, vagy az új munkahelyeknek legalább egy része ugyanolyan, sőt akár magasabb színvonalú-e, mint a megszűntek voltak. Az elérhető statisztikák ezt a különbséget nem érzékeltetik. Az újsághírek, a nyilatkozatok és az elérhető elemzések alapján azonban vélelmezhető, hogy 2003-ban sokkal több magasabb színvonalú munkahely szűnt meg, mint amennyi keletkezett; vagyis a piaci kereslet a kevésbé igényes munkák felé tolódott el. S e kereslet egy részét éppen az állam teremtette a közmunkákkal. A statisztikusok egyébként a foglalkoztatási helyzet alakulásával kapcsolatban nemrégiben úgy fogalmaztak, hogy az év második felében javultak a foglalkoztatási mutatók, de csak olyan kis értékkel, amely a hibahatáron belül van.
A gondok okait — éppúgy, ahogyan a jócskán megnőtt költségvetési hiányét is — a gazdaságpolitika egészében kell keresnünk. A gazdaságpolitikáért pedig a két koalíciós párt és a kormány, élén a miniszterelnökkel, együtt felelős. Azt a kérdést is indokolt felvetni, hogy miképp romolhat ekkorát egy miniszter teljesítménye csupán néhány hét alatt. Hiszen decemberben még így nyilatkozott a miniszterelnök: „A pénzügyminiszter jól vizsgázott, s továbbra is számítok rá.” Ennek tükrében a januári leváltás nem is a pénzügyminiszter teljesítményének változását, hanem sokkal inkább a kormány sokszor tapasztalt bizonytalankodását, következetlenségét vagy — ahogy a miniszterelnök egyszer régebben fogalmazott — „bóklászó” munkáját mutatja.
Nézzük tehát, mi is jellemezte a gazdaságpolitikát 2003-ban!


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969