2013. I-VI
 

Szimbólumok az emberiség történetében
Frideczky Frigyes

A jelképeken alapuló közlésmód, kapcsolat minden nép kultúrájának alapja: át- meg átszövi az egyéni lét és a társadalmi érintkezés szféráit. A szimbolikus cselekvés számos formában kifejezésre jut: hangokban, grafikai jelekben, képekben, emberi kéz alkotta tárgyakban. A szimbólum saját magán túlmutató jel, vagyis a láthatatlan látható megjelenítése. Az ember a szimbólumok által ismeri fel és fejezi ki szociális vagy rituális formában a maga körül érzékelt hatalmas erőket, s nemcsak felidézi a szakrális hatalmakat, hanem valódi kapcsolatot (virtuális párbeszédet) hoz létre az ember és a transzcendens világ között, ezáltal kiengeszteli, megszelídíti, sőt akár ellenőrzése alá is vonhatja azokat. A vallási szimbólum összekötő kapocs az ember és az általa hatalmasnak és megnevezhetetlennek érzékelt mennyei hatalmak (az Isten avagy istenek) között. A szimbólumok tanulmányozása segít feltárni az emberi képzeletvilág és az elme megismerő, elvonatkoztató képességének fejlődését. Minden feltárt, megfejtett mitológiai vagy vallási szimbólummal a történelmi ember kultúrateremtő tevékenységének egy-egy újabb szeletét, a különböző vallási szimbólumok által pedig az emberek és istenek közötti kapcsolat történetét és mibenlétét, lényegét és formai megjelenését ismerjük meg.
A világszerte ismert vallástörténész és szimbólumkutató könyve tudományos értekezés, egyben sokoldalúan szemléltető és gazdagon illusztrált ismeretterjesztő munka. Az ember őstörténetétől kezdve a nagy világvallásokig külön-külön fejezetekben tárgyalja a szimbólumoknak az emberiség fejlődésében betöltött szerepét. Elemzi az előember, a paleolitikum és neolitikum emberének primitív szimbólumait, az ókori Egyiptomnak a hieroglifák, az építészet és a festészet formáiban kifejeződő istentisztelének szimbolikus jelenségeit, valamint az ókori görög világ, a krétai-mükénéi kultúra kígyós istennői és a Minótaurosz szimbólumait, kultikus tárgyait, a római építmények, szobrok, szertartások szimbolikáját, az észak-európai „pogány” népek természeti jelképeit, a zsidó vallás figurális megjelenítést tiltó „élő isten”-szimbolizmusát. Részletezi a korai kereszténység növénykultuszát (életfa, szőlő, hal stb.) és jelentéstartalmát, az iszlám szimbólumvilágát és ábrázolóerejét; a hinduk és a buddhizmus (India, Tibet, Kína), a brahmanizmus, a sintoizmus jelképes építményeit, templom- és szoborcsoportjait, a titokzatos khmer birodalom, közöttük Angkor templomvárosait, s eljut a közép- és dél-amerikai indián kultúrákig: a maják, az aztékok és az inkák épületekben, ékszerekben kifejezett jelképeiig, valamint az afrikai és ausztráliai népek mozgásban, viseletben, természeti tárgyakban, dalokban és táncokban felismerhető szimbólumaiig.
A Bevezető „elvi” kérdésekkel foglalkozik: a szimbólum mint megnevezés eredetéről, a görög symbolon, a kettétört tárgy azonosítójelként való használatáról. A szó etimológiája lehetőséget nyújt a szimbólum olyan jellegzetességeinek ismertetésére, amelyek a későbbi századok során különös értékkel bírtak. A szimbólumokkal kapcsolatban kitér a vallási szimbólumokra is: mi különbözteti meg a vallási jelképet egy másfajta jelképtől? Hogyan ragadhatnánk meg a szimbólum alapvető értelmét? A könyv idézi több tudós meghatározását, például Claude Lévi-Strauss így ír erről: „Minden kultúra úgy is értelmezhető, mint jelképrendszerek összessége, amelyben első helyen a nyelv, a házasélet törvényei, a gazdasági viszonyok, a művészet, a tudomány és a vallás áll.” Ebben az értelemben a szimbólum alapértelmezését az emberi kultúra valamennyi megnyilvánulására vonatkoztathatjuk. A könyv a jelkép-hermeneutika gondolatával és a módszertani elvekkel is részletesen foglalkozik, de néhány olyan fogalommal is, amely nagyon közel áll a szimbóluméhoz, ám valamiképpen mégis különbözik: például az embléma, az attribútum vagy az allegória.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969