2013. I-VI
 

Mi a magyar?
Baracsi Erzsébet

A szellemi életben is egyre-másra jelentkeztek a magyarság feladatait és jellegét meghatározó munkák. A két világháború közötti pezsgő és termékeny viták többsége arra a kérdésre vezethető vissza, amely meg akarta határozni a magyarság szerepét a Kárpát-medencében.
A Szekfű Gyula által szerkesztett Mi a magyar? című kötet ennek a kérdésfelvetésnek egyik legjelentősebb állomása. A mű szellemi előzménye az 1938-ban megjelent, Farkas Gyula által írt Az asszimiláció kora a magyar irodalomban 1867–1914, amely úgyszólván minden gondolkodót véleménynyilvánításra késztetett. Szekfű Gyula is méltatta a Magyar Szemle 1939. évi márciusi számában, Időszerű történeti munkák címmel. Farkas Gyula megállapítja — írja Szekfű —, hogy az Arany–Gyulai-féle klasszicizmus hanyatlása után idegen, német és zsidó írók kezére került a magyar irodalom, akik a magyar írókat nem hagyták szóhoz jutni. Szekfű kijelenti, hogy az asszimiláció kérdésével foglalkozó munka manapság könnyen abba a veszedelembe kerül, hogy a tudományt a politika, a tömegpolitika szolgálóleányává alacsonyítja le. Farkas, bár megmarad a tudomány területén, de mélyen elkeseredik irodalmunk elidegenedésén. Az elzsidósodást hevesebb felindulással, felkiáltójelekkel veszi tudomásul, a német származásúakat fagyos, sértő módon ismerteti. Az asszimiláció problémája Szekfű szerint már az első világháború előtt is megérett a tárgyalásra, de ma már lehetetlen nem látni a német hatást, amely átcsapott a határainkon, és befolyásolta belső fejlődésünket. Ez a hatás különböző formákban jelentkezett: a zsidó asszimilációval szemben a nürnbergi faji felfogás átvételében, a német asszimilációt illetően viszont már bonyolultabb formában, miután a kormányok és pártok elfogadták a német kisebbség népi kiterjedésének több-kevesebb érinthetetlenségét. A szerző kiemeli, hogy nem nyilváníthatnak minden nem magyar származásút asszimiláltnak, másodrendű magyarnak. „A magyaros magyarok, vagy törzsökös magyarok mozgalma… nemzeti önvédelem, a magyarságot ne csökkentse, hogy erőszakkal disszimilálja jó magyarok ezreit. Nem az én feladatom itt pozitív javaslatokat tennem; hasznos volna, ha a mozgalom elvi alapját illetőleg független, józan és megvesztegethetetlen érzésű magyarokat kérdezne meg, minők pl.: Bethlen István gróf, Ravasz László, Horváth János, Babits Mihály, a fiatalok közt Németh László.”
E felhívás is hozzájárult a Mi a magyar? című könyv létrejöttéhez. Szekfű az előszóban elmondja: csaknem három éve, hogy megszületett a könyv ötlete. Normafélének szánták, hogy öntudatossá tegye az emberekben a magyarságukat, amely megóvja őket a tévelygésektől és az illúzióktól. A könyv feladata: kijelölni a határvonalat, melyen túl a fantázia és a líra felelőtlensége veszi kezébe a magyar problémát, de amelyen belül lehetséges objektív módszerekkel és eszközökkel megközelíteni, megismerni a magyarság lényegét. Salvador de Madariagának az angol, francia és spanyol népről adott jellemrajza megmutatta Szekfűnek, hogy egyetlen ember, bármilyen kitűnő szakember is, képtelen a nemzeti jellem összetett jelenségét pontosan, a valósághoz híven leírni. Ilyen módszertani töprengés után fel kellett ismerni a kutatás korlátait, s belenyugodni abba, hogy mindenki a saját szakterületén tudja a megfelelő módszerekkel megvizsgálni a magyar sajátosságokat. Ily módon a nemzet képe sok vonásból fog adódni, bár előre bizonyos volt, hogy az egyes szaktudományok eredményei egymáshoz hasonlatosak lesznek. A képzett olvasóknak fel fog tűnni — emeli ki — a nemzetfogalomra vonatkozó terminológia változatossága: népet, nemzetet felváltva emlegetnek, a nép, nemzet, nemzetiség, nacionalizmus, nemzet- és kultúrállam fogalmát egyáltalán nem definiálják. De feladatunknak azon magyarság megismerését tekintettük — írja —, amely reális valóságként él itt előttünk, köztünk, bennünk, élt tegnap és tegnapelőtt, s fog élni holnap is, tekintet nélkül arra, hogy népnek, nemzetnek, nemzetállamnak vagy bárminek nevezzük is. Nép és nemzet, történet és Európa, magas és mély kultúra, test és lélek és szellem, tenyészélet és szervezett társadalom egymást felváltó, egymásba fonódó működését mind megpróbáltuk lerajzolni. Mert mind együttvéve adja azt, amit nemcsak nevezünk, hanem érzünk magyarságnak — zárja Szekfű a könyv előszavát.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969