2013. I-VI
 

Mi a magyar?
Baracsi Erzsébet


A kötetben tizenhárom tanulmány található, ebből ötre szeretném felhívni ismét a figyelmet: Ravasz László: A magyarság, Babits Mihály: A magyar jellemről, Eckhardt Sándor: A magyarság külföldi arcképe, Farkas Gyula: Nagy költők tanúságtétele és Szekfű Gyula: A magyar jellem történetünkben.
Ravasz László és Babits Mihály inkább költői, eszmei oldalról közelítik meg a kérdést.
Ravasz szerint: „A magyarság a tiszta szellem és jó akarat úgy, amint ennek a népnek természeti, szellemi és történelmi egyéniségében megjelenik, mint tény és megvalósul, mint érték.” Két egyformán jó magyar közül magyarnak is az a különb, aki igazabb, becsületesebb, hívebb és önfeláldozóbb. Úgy kell vizsgálni a magyarságot, mint tényt és értéket. A magyarság nemcsak valóság és érték, tény és szabály, hanem hivatás, küldetés is. Minden magyar embernek kötelessége, hogy jobb magyar legyen. Legyen jobb általánosságban és részletekben is. „Általánosságban szellemi erőinek a magyarság körül való központosításával, magyar öntudata fényesítésével, elmélyítésével, a magyar élet és sorsközösség minél bensőbb átélésével. Részleteiben pedig a magyarság különböző megvalósítási módjának fejlesztésével. Mindent el kell követnünk, hogy népünk magához térjen, bűnbánatot tartson, elforduljon vétkeitől, és előre haladjon az új életben.” Ravasz eszmefuttatása rendkívül költői, és híven tükrözi egyházi tisztségét.
Babits Mihály A magyar jellemről így ír: „Mi a magyar? Mit jelent ez a mi?, mit jelent a magyar és mit jelent a kérdőjel? … Hogy ki a magyar, azt tudjuk magunkról, hisz mi magunk vagyunk a magyar. De mi az a magyar, ami vagyunk? A meghatározás érdekel. … A magyarság lényege érdekel, az, ami benne sajátos és összetéveszthetetlen, ami mindentől megkülönbözteti.” Különböző fejezetekben vizsgálja a kérdést. Tudomány vagy költészet? — kérdezi. A tudat a bizonytalanság reakciója. Széchényi is a világban helyét keresve eszmélt rá magyarságára. Nemzeti tudomány — A módszer problémája fejezetcím alatt a magyar lényeg és jellem tudományát vizsgálja. Hogyan lehet megkeresni az eredeti magyar jellemet. Sokan az ősiben keresik, de ez Babits szerint csalóka, hiszen az ősi népek szokásai nagyon is hasonlatosak egymáshoz. Faj, nyelv, táj, történet címmel a magyar nyelv kialakulását vizsgálja. A legerősebb törzs nyelve lett az uralkodó. A magyar jellemet nem lehet tájból levezetni. A történelem viszontagságai is meghatározók. Hazánk rossz helyen van — állapítja meg. A magyar okosság természetrajzához a következő fejezetcím. A magyar nem nagyon cselekvő nép, inkább kételkedő. Szkepszise azonban nem cinizmus, hanem józanság. Nem érdemes törnie magát, és semmit sem érdemes megbánnia. A magyar tudós típusa Bolyai, hosszú tétlenségeivel, hirtelen zseniális nekibuzdulásaival. A költőé Arany, sok töredékével. A festőé a birtokára vonuló, hosszú évekig ecsethez nem nyúló Szinyei. Az ilyen karakter nem nagyon boldogul a világban, mert nem is akar érvényesülni. Mint viszontagságos múltú nép, amely annyi mindenen ment keresztül, nem keresi a kalandot, mert ismeri. De család- és otthonszerető. Lokálpatrióta. Az okosság másik oldala — a jog, mint valóság című fejezetben ezt írja: „A jogi helyzet valóságosabb a mi szemünkben, mint a tényleges állapot.” A jog érvényes önmagában, már azáltal, hogy jog, és akkor is, ha senki a világon nem ismeri azt el rajtunk kívül.” Babits végig Prohászka Lajos Vándor és bujdosó című művével vitatkozik. Azt írja, hogy a könyv az ő véleményének torzképe. Prohászka szerint a magyarnak nincs mítosza. Babits szerint az „önfeláldozó” magyar, mikor az „európai kultúrá”-t védte, csak a sajátját védte. A saját hazáját, saját kereszténységét védelmezte. Minden lázadása sérelmi politika volt. A magyart csak a saját jogai és a szabadsága érdeklik, és semmi más idegen elv nem. Nyílt szellemű nép, kilencszáz év óta együtt halad Európával. A bujdosás a magyar élet romantikája. A magyar saját hazájában is bujdosó. Türelmes, mert nem hajlamos a cselekvésre. A bölcs lomhaság volt a megtartója ezer éven át. Cselekvés és alkotás címmel a magyar szabadság lényegéről ír. A magyar alkotmány és magyar hazaszeretet a „Ne bántsd a magyart!” (Zrínyi) jelszóban foglalható össze. Minden nemzeti küzdelem csak védekezés az ősi nemzeti nyugalom, nemzeti kényelem, nemzeti méltóság megháborítása ellen. Az irodalomban a haza problémája mindig a cselekedet problémája. A magyar hagyományosan is a szabadság népe. Magatartása individualista. A magyar fegyelem azonos a magyar flegmával. Ez a flegma pedig maga a magyar szabadság, a szemlélődő szabad lélek, mely úrnak tudja magát a saját házában. Ez teszi a magyart alkotóvá, azaz boldoggá. Babits véleménye költői, és a nemzeti érzelmet a hit magasságáig emeli.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969