2013. I-VI
 

A depresszió társadalom-lélektana: kórtünet vagy kortünet?
Pikó Bettina

Míg a pszichiáterek a statisztikai adatok alapján egy-egy kitüntetett „beteganyag” fokozott jelenlétére következtetnek, addig a pszichiátriai szociológiával foglalkozó kutatók arra mutatnak rá, hogy minden kornak megvan a maga aktuális mentális betegségtípusa. Korunkban a szorongás és a depresszió foglalja el a statisztikák előkelő helyét, nem számítva a pszichoszomatikus zavarokat, amelyeknek eredete szintén lelki ugyan, az orvoshoz fordulókat mégis a legtöbb esetben szomatikus betegként kezelik. Az, hogy a testi tünetként megjelenő, azaz „szomatizálódó” pszichikai probléma más megközelítést kap, ugyanúgy a társadalomnak a korra vonatkozó szociokulturális döntése, mint annak elismerése, hogy a depresszió a mindennapok jellegzetes, egyre gyakoribbá váló, kezelést igénylő tünetévé vált.
A depressziós hangulat nem véletlenül lett igen gyakori kórkép a modern társadalmakban. A nagy gyakorisági mutatók mögött sokféle háttértényező bújik meg. Amikor a kóroki tényezőket vesszük sorra, olyan jellemzőkre gondolunk, amelyek az egyén szintjén hajlamosító tényezők. Egy részük biológiai, hiszen a kórkép lényege valóban egy enzimatikus zavar, amely a hangulati egyensúly felbomlásával jár. Az okok másik része viszont pszichikai jellegű, s ebben a csoportban a társas élet zavarai, a lelki traumák és a szociális problémák pszichikai kihatásai szerepelnek. Míg azonban a biokémiai zavar ténylegesen a betegség lényege, az oki háttér felderítése nem állhat meg e határnál. Kétségtelenül van örökletes hajlam egy-egy lelki betegség kialakulásában, s ez akár biokémiai zavarként is megnyilvánulhat. Ebből kézenfekvően következik a betegség gyógyításának lényege is: a biokémiai zavar „megjavítása”, az egyensúly mesterséges megteremtése előidézi a kívánt hangulatot. Tévedés azonban azt hinni, hogy a betegség tényleges és végleges meggyógyításáról van szó a gyógyszeres terápia során. Ahogyan a gyomor- és bélpanaszokra szedett gyógyszer csak átmenetileg serkenti az emésztést, ugyanúgy a pszichofarmakonok is csupán a tünetek ellen hatnak. Amikor pedig a gyógyszerszedés abbamarad, az emésztési zavar is bármikor kiújulhat, ha nem megfelelő táplálékot veszünk magunkhoz. A pszichikai zavar is azonnal megjelenik, ha aktuális probléma bukkan fel, s ez többnyire valóban így is történik, hiszen az életnek velejárója, szerves része a konfliktus.
Persze, kérdés, hogy mennyire értelmezhetők a test gyógyításával foglalkozó orvoslásból vett analógiákkal a mentális zavarok. Természetesen az analógia nem lehet tökéletes, csupán kiindulópontként szolgálhat, s ezáltal nemcsak a hasonlóságok, hanem a különbségek bemutatására is alkalmassá válhat. A mentális zavarok — merthogy valójában a viselkedés variációiról van szó — nem sorolhatók be a testi betegségek sorába. A mentális kórképek elnevezéseit — Thomas Szasz elmélete nyomán — csupán metaforáknak tekinthetjük, amelyek a betegségek lényegi esszenciáját világítják meg, természetük valódi feltárása nélkül.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969