2013. I-VI
 

Filmek vagy filmművészet?
Nemes Károly

A magyar és az egyetemes filmművészet összevetésének követelménye nem jelenti azt, hogy a hazai film eleve különválasztható a külföldi alkotásoktól, vagy szembeállítható velük. S nemcsak azért, mert tudatos törekvés látszik bizonyos magyar (főleg kaland-) filmek „amerikanizálásá”-ra, hanem azért sem, mert a világot lehetetlen országhatárok közé szorítani.
Koltai Róbertnek a múltat mosollyal búcsúztató Csocsója sajátosan érvényes lehetett volna más kelet-közép-európai országokra is, ha az alkotó legalább minimális mértékben eleget tett volna a szatíra követelményeinek. Ehelyett azonban — s ez megint csak az amerikaias módszerre utal — nyilvánvalóan egy népszerű vígjáték elkészítésének szándéka volt az elsődleges, s ehhez kerestek nevetésre késztető, sablonosságtól sem mentes elemeket. Így tehát poénok vannak ugyan a filmben (s ez egyáltalán nem mellékes), de az emberábrázolás meglehetősen szegényes. Ha azonban nem így lenne, akkor kiderülne, hogy az emberek nem sokat változtak 1952 óta (különben nem kellene átalakulásukat szüntelenül bizonygatni). Belső meghatározottságuk és annak megnyilvánítási módjai nagyon is hasonlók. Persze, csak akkor, ha a szereplők valamelyest emberi teljességükben jelennek meg, nem pedig egy sarkított magatartás illusztrálóiként. Erdélyi Dániel Előre! című művének röplapokat gyártó, szamizdatot megjelentető hőse, valamint ellenpólusa, a párttitkár ilyen figura. Ami mégis emberivé teszi őket, az a tanárnő, Juli kegyeiért való rivalizálás (nem tisztességes eszközökkel a párttitkár győz), valamint egymással barátkozó fiaik, Zoli és Miki, illetve a hozzájuk fűződő viszonyuk. A két fiú lázadása nemcsak az óra alatti szellentésben vagy a kommunistázásban fejeződik ki, hanem az alkotó teret adott érzelmi reflexióiknak is. Ennek hiteles következménye szökési kísérletük. A film legnagyobb érdeme az, hogy a szülők sematikus beállítása nem folytatódik a fiúkban, ők már az egész világ ellen lázadnak. A rendszer emberek révén jelenik meg, nem pedig elvonatkoztatva, a szembenállás tehát elkerülhetetlen. Az apa számára még megoldás lehet, hogy a börtön elől kényszerűen Nyugatra települ, a fiúk azonban ezt már teljes ellehetetlenülésként élik meg. S a szakítás után a „Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról…” azt nyomatékosítja: ahhoz, hogy itt emberi életet élhessünk, gyökeres változásra van szükség. A világ azonban nagyon nehezen változtatható meg.
Amikor Koltai vagy Erdélyi belehelyezi hőseit egy-egy szituációba, akkor a sorssal, a világgal szembeni tehetetlenségüket hangsúlyozza (Kutas elhagyja az országot; Csocsó felszáll egy léggömbbel). Fekete Ibolya Chicójának hőse, Ricardo riporterként (néha katonaként is) eleve csupán szembesíti a nézőt a világban zajló eseményekkel: Salvador Allende Chiléjétől kezdve egészen a horvátoknak a Jugoszláviából való kiszakadásért folytatott harcáig. A hangsúly tehát itt nem az egyénen van. Ricardo oly mértékben csak funkcionálásában létezik, hogy semmiféle koncepciót sem ad a filmnek. Ennek az a következménye, hogy Allende harca egybefonódik a horvát függetlenségi törekvésekkel. A körképnek nem sikerült értelmet adni, a harcok bemutatásában pedig a filmet már sok „elődje” jócskán felülmúlta. Ami azonban Fekete Ibolya vitathatatlan érdeme, az az emberi és a népi korlátoltság dokumentálása. Ez főleg a jugoszláv részre vonatkozik, amelyben nagy erővel hangsúlyozódik a „balkániság”: az erőszak mint a politizálásra képtelenség megnyilvánulása, a háború mint a politika csődjének következménye. Nem véletlen, hogy a harc semmiféle hősies színezetet nem kap a filmben. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy a háborút nem tekintették sokan a kiemelkedés, a hőssé válás lehetőségének. Innen ered a kegyetlenkedés is, amelyet megpróbáltak az elszántság, az ügy iránti odaadás szinonimájává tenni. E tekintetben a balkániság — amely, persze, egyáltalán nem csak az adott földrajzi helyre jellemző — érvényesülése az egyénben legalább érintőlegesen megnyilvánul a filmben. Sajnos, nem meghatározó erővel — a táborok leegyszerűsítettsége miatt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969