2013. I-VI
 

A magyar cigányzenészek és társadalmi kapcsolatrendszereik
Brauer-Benke József

Magyarországon általában két nagyobb cigány csoportosulás különböztethető meg. Attól függően, hogy milyen mértékben asszimilálódtak vagy őrizték meg hagyományaikat, szokásaikat, beszélünk magyar cigányról (romungro, rumungro, vagy ungricka roma) és oláhcigányokról (vlašicka roma). Ezenkívül kisebb nyelvi, etnikai és életmód-csoportosulásaik is vannak, mint például a vályogvető cigányok, akiket a magyar cigányok oláhcigánynak, az oláhcigányok viszont magyar cigánynak tartanak. A Dél-Dunántúlon élnek a románul beszélő bailarok — vagy más néven: beáscigányok —, akik román, de nem oláhcigányok. Ugyanitt kis számban élnek még úgynevezett német és vend cigányok is. Kevesen beszélik a kárpáti cigány dialektust (gurvari vagy maskar), amely nagymértékben eltér az oláhcigány nyelvtől.
A magyar cigányok és az oláhcigányok Celldömölkön egymástól elkülönültek, egymással nem keveredtek. A Heves megyei Kölcsén a zenész magyar cigányok és a vályogvető cigányok ellenséges viszonyban álltak egymással.
A zenészek Magyarországon és külföldön is a magyar cigányok, illetve az ennek a csoportnak megfelelő réteg közül kerültek ki.
Külön kell választanunk a cigány népzenét és a cigányzenét!
A magyarországi cigányok közül a magyar cigányok általában nem rendelkeznek cigány zenével, hanem a magyarság zenéjét érzik a sajátjuknak. Kivételt képeznek a főleg Nógrád megyében élő kárpáti cigányok.
A Celldömölk melletti Alsóság muzsikus cigányai az oláhcigányoktól átvett dalaikat a rádióból és a televízióból tanulták meg, mert egymást annyira nem szívelhetik. A már említett kölcsei muzsikus cigányok és vályogvető cigányok ellenséges viszonya miatt a muzsikus cigányok egyáltalán nem zenélnek a vályogvető cigányoknak, és egyáltalán nem ismerik a dalaikat.
A teknővájó balaiarik vagy beáscigányok leginkább román népdalokat énekelnek, de ismernek délszláv, magyarországi és erdélyi magyar régi stílusú dalokat is. Az oláhcigányok és a vályogvető cigányok dalkincse őriz magyar, szlovák, román, délszláv dalokat, s más népek által nem ismert saját dalkészletük is van. Ez utóbbiak két jellemző alaptípusa a lassú loki gyili és a táncdal, a khelimaszke gyili. Más forrásban a lassú dal a loki dili és a mulattató asztali dal a mensalaki dili.
Meglepő hiányossága a cigány népzenének, hogy nincsenek benne gyermekdalok és rituális dalok. A magyarországi cigány népzene dallam- és strófaszerkezetében (8 + 8 + 8 + 3 szótagszámú strófaszerkezet és az ereszkedő dallamvonal), tehát lényeges vonásaiban hasonlít a magyar népzenéhez, mert a magyar formák hatása alatt fejlődött ki.
A hagyományos magyar cigány népzene sajátossága, hogy nem tartoznak hozzá hangszerek. Táncaikhoz vokális zenét, szájjal utánzott hangszerjátékot, illetve különböző hangszert helyettesítő eszközöket használnak, mint például a vizeskanna, a teknő és az asztallap.
A hivatásos cigányzenészek nemcsak Magyarországon, hanem Délkelet-Európában, Oroszországban, Andalúziában és Észak-Afrika nagy részén fontos szerepet töltöttek és töltenek be, amely helyeken nem cigányzenét játszanak vagy énekelnek, hanem az illető terület zenéjét.
Emiatt hajlamosak voltak a korabeli szerzők a túlzó véleményalkotásra, mert még ott is cigányzenészt véltek felfedezni, ahol ebben az időben jelen sem lehettek. A cigányzenéről írott könyvében még Liszt Ferenc is Szent László korabeli cigányzenészekről tesz említést, és sok régebben említett jó hegedűst tart cigánynak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969