2013. I-VI
 

A német egység kérdése Helmut Kohl kancellárságának első időszakában
Scheili Gabriella

Helmut Kohl (CDU) 1982. október 1-jén lépett bizalmatlansági indítvánnyal Helmut Schmidt (SPD) kancellár örökébe. Németország-politikájában kezdettől fogva szilárdan kitartott Németországnak a szabad választással elérhető egyesítése mellett. Amíg azonban ez megvalósul, feladatának tartotta a megosztottság enyhítését. Humanitárius szempontból ilyen feladat volt a szétszakított családok kapcsolatainak rendezése, az NDK-beli ellenzékiek kitoloncolási tárgyalásai vagy büntetlenségük kialkudása.
1984 januárjában például hat NDK-állampolgár kért menedékjogot az Egyesült Államok berlini nagykövetségén. Az NDK kormányával folytatott tárgyalások után az érintettek szabadon kiutazhattak Nyugat-Berlinbe. A döntési folyamatban a szövetségi kormány és a kancellár játszotta a főszerepet, mert a legtöbb döntéshez nem volt szükség parlamenti jóváhagyásra. A német–német ügyekben gyakorta alkalmazták a titkos diplomácia eszközeit, a gyors és bürokráciamentes intézkedéseket, a közvetlenül a kancellárhoz vagy hivatalához rendelt megoldásokat s az úgynevezett közvetlen kapcsolatot (Sonderkanal).
Helmuth Kohl idején a Németország-politikában csendes, informális és nemegyszer a kulisszák mögötti döntések születtek. A kancellár nem zárta ki az előkészületekből a koalíciós partnereket sem, gyakran hívott össze egyeztető tárgyalásokat, ám igyekezett a döntésben és végrehajtásban maximális önállóságot kivívni magának.
A kormányzati tevékenység kancellárságának első felében a Németország-politika programjának kialakításáért és kormányzati szintű megvalósításáért folyt. A kormánynyilatkozatok, a nemzet helyzetéről, állapotáról készült jelentések és állásfoglalások pedig deklarálták a Kohl-kormány azon elkötelezettségét, hogy soha nem mondott le a távlati egyesítésről. A kormány felismerte, hogy a működőképes államok nem nélkülözhetik a hétköznapi élet által kikényszerített érintkezéseket. A közlekedés, a posta, a szállítás, az átmenő forgalom tárgyalásokra és egyezményekre kényszerítette a feleket. Különösen jelentősek voltak az újraélesztett kulturális tárgyalások, továbbá a magas szintű levelezések és találkozók. Berlin különleges státusára tekintettel a keleti és nyugati városrész nemzetközi átmenő forgalma a német lakosságon túlmutató megoldást igényelt.
A Németország-politika formális és informális döntéshozatali szerkezete több egységre és munkacsoportra tagolódott. Minden Németország-politikát érintő illetékesség a kancellári hivatalban összpontosult, amelynek élén a szövetségi kancellár állt.
1974-től, még Willy Brandt kancellársága idején ennek rendelték alá az NSZK-nak az NDK-ban felállított állandó képviseletét. Kohl kancellár idején idetartozott a 22-es csoport (Gruppe 22), amely a német–német kapcsolatokkal, továbbá az NDK és Berlin kérdésével foglalkozott. A 2-es ügyosztály — Horst Teltschik vezetésével és rajta keresztül a kancellár közvetlen elérésével — a külügyi kapcsolatok, a német–német kapcsolatok, továbbá a külső biztonság területén dolgozott. Kohl kancellár ezen ügyosztály felállításával lényegében saját önállóságát biztosította a Külügyminisztériummal szemben. Horst Teltschik tevékenysége nem irányult a külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher ellen, ám feltétlenül hozzájárult ahhoz, hogy bemutassa a kancellár saját, független, mégis szakszerű politikáját. Horts Teltschik alatt világosan megfogalmazódtak a kormányzat külpolitikai célkitűzései, így a korábbi szociálliberális kormányzat keleti politikája alapelemeinek tisztelete, az NSZK szoros nyugati integrációja és elkötelezettsége az Európai Unió irányában és a német egység megvalósítása mint hosszú távú feladat.
Németország egységét tehát nemzetközi keretekben, szoros nyugati integrációban képzelték el, és ezt a koncepciót folyamatosan, 1989-ben pedig a leghatározottabban képviselte a Kohl-kabinet.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969