2013. I-VI
 

Az ókori medicina hagyományozódása az egyházatyáknál
Schultheisz Emil

Ez a látszat arra az egyoldalúan természettudományos szemléletre vezethető vissza, amely a szellemtörténeti aspektust csaknem teljesen elhanyagolja, elfeledvén, hogy bizonyos időszak természettudományának és orvostanának megértése csak akkor lehetséges, ha a filozófiai és tudományszociológiai háttere kellően ismert. Ez a követelmény különösen fontos e korban, mert az egyházatyák nagyon sok olyan írása, amely természettudományokkal és medicinával foglalkozik, nem természettudósok, nem orvosok tollából származik. Ezeknek alaposabb feltárása és jobb megismerése révén kitűnik, hogy e korszak ugyan nem volt különösen termékeny, de az antik tudomány megőrzésében és közvetlen továbbvitelében, közvetítésében nem csekély szerepe volt a tudományokban jártas és a medicina elméletét is jól ismerő egyházatyáknak. Amiképpen írásaikból ismerhetők meg azok az új gondolatok is, amelyek antik teóriákkal ötvöződve új betegségszemléletet képviselnek, s új orvoskép kialakulására vezetnek.
Felmerül a kérdés: milyen szerepe volt az antik orvostudomány közvetlen tradukciójának a középkori medicina fejlődésében? Szabó Árpád Kádár Zoltánnal írt Antik természettudomány (1984) című műve a kora középkorig tárgyalja az ókori természettudomány történetét. A könyv második részében az élő természetről szólva Kádár Zoltán, aki a 11. fejezetet Az élő természet mint erkölcsi példatár címmel írta, Lactantiusra, Baszileioszra és Ambrosiusra utal, amikor a „teremtett világ” interpretációját taglalja. Hangsúlyozza a De opificio Dei és a két Hexaémeron kapcsán — különösen Lactantiusnál —, hogy „nem elsősorban a természettudományos ismeretközlés” a fejtegetések célja, hanem valamely dogmatikai tétel megerősítése, az isteni előrelátás, a providentia Dei bemutatása szempontjából fontos.
Noha ez mutatis mutandis a medicina bizonyos teóriáira is vonatkozik, az orvosi teóriák továbbélése, akceptanciája, az orvosi gondolkodás fejlődéstörténete, nem utolsósorban magának a medicina elméletének továbbvitele szempontjából ennél jóval többről van szó. Éspedig a közvetlen hagyományozódás egyik útjáról.
A kora középkor irodalmának igen jellemző és alapvető írásai az egyházatyák munkái. Teológiai, filozófiai és irodalomtörténeti fontosságuk mellett nem hanyagolhatók el természettudomány-történeti, valamint orvostörténeti vonatkozásuk sem. Az orvosi szemlélet alakulására gyakorolt kétségtelen hatásuk indokolja, hogy az orvostörténeti szakirodalom ne feledkezzék meg a patológia bizonyos műveiről.
Jóllehet a szerzőik nem voltak sem orvosok, sem természettudósok, munkáik természettudományi leírásokban és magyarázatokban, valamint orvosi fejtegetésekben bővelkednek. Munkáik szervesen illeszkednek a természettudományos és az orvosi gondolkodás fejlődéstörténetébe. A II–VII. század a nagy egyházatyák kora. A régi filozófiai rendszerek erőtlenek, a késő antik Róma a keleti kultuszokat mint diszparát és primitív jelenségeket éli meg, s elfordul tőlük. Így a kereszténység ad új lendületet a gondolkodásnak. Az egyházatyák a keresztény ókor és a kora középkor nevezetes írói, akiket az egyház később hivatalosan is a szentek sorába iktatott. A klasszikus teológiai definíciónak négy eleme van: igazhitű tanítás (doctrina orthodoxa), megfelelő időbeliség, kor (antiquitas competens), szentéletűség (sanctitas vitae) és az egyház elismerése (approbatio ecclesiae).
Az egyházatya fogalma a dogmatikából származik, amelyet az irodalom és különösen a tudomány, illetve az orvostörténet csak szűken tárgyal. Az irodalomtörténet a korai kereszténység ama nagy tekintélyű klerikusainak írásait is ehhez a fogalomhoz csatolja, akiket teológiai értelemben ez az elismerés nem illet meg. Patrisztikai irodalom elnevezésen itt az a II–VIII. századi görög-latin literatúra értendő, amelynek szerzői keresztény hitet valló, nagy tekintélyű, többnyire a hierarchiában is magas helyet elfoglaló, az egyházat képviselni hivatott írók, illetve klerikusok tollából származik. A patrisztika tulajdonképpeni tárgya mai értelmezés szerint az ókeresztény irodalomtörténet. Specifikus tárgya a kora középkor keresztény egyházi irodalma, tehát nem csak az egyházatyák munkái.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969