2013. I-VI
 

A transzgénes állatok és az ember
Pécsi Tibor

(Felnyílt Pandora szelencéje) Jóllehet már a Talmudban ráakadhatunk az öröklődéssel összefüggő tapasztalatra (a vérzékenységben szenvedő férfi családjában a fiúgyermek körülmetélésének tilalmára), az előhírnökök ellenére J. H. Mendel (1822–1884) brünni szerzetes munkásságától szokták számítani az örökléstan kezdetét. Híressé vált borsókeresztezési kísérletei során ő fedezte fel azokat a később róla elnevezett szabályokat, amelyek máig érvényben vannak. Akkoriban még ismeretlen volt a DNS és a benne foglalt öröklődési egység, a gén. Az örökítőanyagra a svájci J. F. Miescher talált rá 1871-ben a sejtmagból készült kivonatban (ezért nukleinnek nevezte el), de nem tulajdonított neki szerepet az öröklődésben. Még nem dezoxiribonukleinsavról, hanem baktériumtörzset átalakító anyagról (transzformáló princípiumról) írt F. R. Griffith amerikai fiziológus is 1928-ban. A kutató a tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae baktérium két törzsét különítette el: az egyiknek a sejtjeit tok veszi körül, és sima felszínű telepet hoznak létre, míg a tok nélküli baktériumsejtek érdes felszínű telepet alkotnak. Amikor az előbbiekkel oltott be egereket, hamar elpusztultak, míg az utóbbiak ártalmatlannak bizonyultak. Nem keltett meglepetést, hogy az állatok akkor is életben maradtak, amikor a kutató hővel elölt tokos baktériumokat fecskendezett beléjük. Az viszont meghökkentő eredményt hozott, amikor ártalmatlan (avirulens) élő, tok nélküli és hőkezeléssel elölt tokos baktériumokat egyidejűleg oltott az egerekbe: az állatok elpusztultak. Ennek csak egy magyarázata lehetett: az avirulens, tok nélküli baktériumtörzs az elölt tokos törzs jelenlétében bajkeltő (virulens) törzzsé alakult át, s az átalakulásért valamilyen transzformáló princípium tehető felelőssé. Azt, hogy a nuklein és a transzformáló princípium a DNS-sel azonos, az amerikai O. T. Avery és munkatársai bizonyították be az 1940-es évek első felében, s a molekulát (az örökítőanyagot) tiszta formában ki is vonták a baktériumsejtekből. A DNS szerkezetvizsgálata alapján kiderült, hogy ennek az óriásmolekulának a két polinukleotid-lánca négyféle nukleotidból (purin- vagy pirimidinbázist tartalmazó molekulákból) épül fel; hogy a két lánc egymással szemben levő bázisai meghatározott szabály szerint párokat alkotnak; hogy a láncok kódoló szakaszain három egymást követő bázis kódol egy aminosavat; s hogy a két lánc az amerikai J. D. Watson és az angol F. H. C. Crick orvosi Nobel-díjjal elismert felfedezése szerint kettős spirált (hélixet) alkot (mindezek egyébként már a középiskolai biológia tankönyvben is benne vannak). Mindezek az eredmények azonban arra vezettek, hogy felnyílt Pandora szelencéje, vagyis az örökítőanyag manipulálása nemcsak hasznot hajthat az emberiség számára, hanem bajok és szerencsétlenségek forrásává is válhat.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969