2013. I-VI
 

Fenntartható fejlődés vagy fenntartható élet?
Táczi István

Ha minden embert megkérdeznénk, milyen hibát lát az emberiség fejlődésében, s összevetnénk válaszaikat, akkor sem garantált a jó eredmény. Ám az sem biztos, hogy a felelősök jó választ adnának. Akkor valami mást kell cselekednünk! Egyetlen út látszik járhatónak: csakis a természetből kiinduló emberiség fejlődéstörténetének igaz, tudományos feltárásában lehet kérdésünkre a választ megtalálni. Mert mintha minden másként történt volna a világban, miként azt manapság tanítják, így a következtetések is hibásak lehetnek. A tudományos munkához minden eszköz rendelkezésünkre áll, csak az egységes emberi akarat hiányzik.
Az emberiség jövőjének szempontjából meg kellene vizsgálnunk, hogy fejlődésében hol ment végbe az a törés, amely a jelenlegi állapotokra vezetett. E cikk keretében csak a már látható következményekkel foglalkozom, hiszen a régmúlt külön téma lehetne. Mivel egész életemet természetközelben élem, kezdetben én is azt hittem, hogy a technikai (emberi) civilizáció csak jót hoz az emberiségnek. Sajnos manapság látom, hogy a természet szempontjából csak rosszakat! Vajon tud-e az olvasó olyan emberi tevékenységről, amely egyértelműen jó a természetnek is? Ezért megértést kíván, hogy a természet az élet körforgásának fenntartása adta kényszerből — törvényei által — magát a természet fölé helyező embert fizikailag is képes lesz korlátozni, akár megsemmisíteni is.
A földi természet megközelítően négymilliárd éve alakult ki és működik folyamatosan. Ha az általam megalkotott egyszerűsítő gondolkodásmód szerint vizsgáljuk a természet működését — vagyis aszerint, hogy a valóságos dolog néhány jól megválasztott eleméből, törvényszerűségeik megkeresésével és a fogalomalkotás szintézisével nagyon pontos következtetéseket lehet levonni a valóságos dologra nézve —, tisztán láthatjuk, hogy a természet mint anyagi valóság egy önfenntartó anyagi rendszerrel egyenlő. Sajnos világunkat némelyek a saját érdekeik szerint egyre bonyolultabbnak mutatják, úgy, hogy az átlagember már nem is tud eligazodni benne. Pedig az alaptörvények immár négymilliárd éve állandók, épp ezt próbálják eltitkolni napjaink társadalmaiban (globalizáció).
Az életben könnyen megérthető, hogy ha egy önfenntartó rendszerből elveszünk, netán hozzáadunk valamilyen anyagot, a rendszer működése megváltozik, már nem lesz ugyanaz. Főleg az a hiba, ha nem is tudjuk, milyen változásokat okozunk az általunk művel anyagi beavatkozással, s mégis elkövetjük. Ha a természet szereplői közül valamelyik megváltoztatja a körforgásban szereplő anyagmennyiségek arányát, az bizonyos változást von maga után a körforgásban. Ha ez az élőlény mikro- vagy makrokörnyezetében játszódik le, először abban a közegben okoz változást. Ez a többi élőlény környezetét csak kisebb mértékben befolyásolja, ám ez is a körfolyamat eredményeképpen képes visszaalakulni, regenerálódni.
De mi lesz annak az élőlénynek a sorsa, amely globális mértékben képes a természet körfolyamatait befolyásolni? Először keressünk példákat a természeti eseményekből. Mi lett a sorsuk az öt–háromszázmillió évvel ezelőtt élt szervezeteknek, amelyek anyagcseretermékei a kőszenet és a kőolajat alkotják? Olyan mértékben alakították át a környezetüket, hogy a kipusztulás lett a sorsuk, s maradványaikból sok-sok milliárd tonna szén és kőolaj raktározódott el a földben. Csak néhány életképesebb faj vitte tovább az életet. Vajon mintegy hatvanötmillió éve a dinoszauruszok kipusztulásában nem ugyanezek a hatások érvényesültek-e, külső hatással (például meteorit) kiegészülve? Csak néhány apró fajuk vitte tovább az életet.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969