2013. I-VI
 

A kolozsvári németek helyzete
Bíró Emese - Tamáska Máté

A kisebbségekkel szembeni magatartás tehát egyik fokmérője az illető ország demokratikus rendszerének. Európa „nemzetállamai” csaknem mind heterogén lakosságúak, s amennyiben nagyszámú az adott kisebbség és a többség megtagadja jogaikat, az súlyos, sokszor véres harcokra vezethet, mint az Írország függetlenségéért küzdő terroristák akciói Anglia-szerte. Éppen ezért a politika és a társadalomtudományok manapság megkülönböztető figyelmet szentelnek a kisebbségek megoldásra váró problémáinak, nemzeti azonosságtudatuk megőrzéséért folytatott küzdelmüknek. Manapság a jogaikért legeredményesebben harcolni tudó csoportok azok, amelyek az adott állam területén régóta élnek, s számuk nem túl nagy. Különösen így ment ez a volt szocialista blokkban, amelyről elmondhatjuk: minél csekélyebb számú egy adott nemzetiség, illetve etnikum, minél kevésbé veszélyezteti az ország területi integritását, annál pozitívabb elbánásban részesülhetett.
A legújabb kori migráció eredményeként kialakuló első vagy néhány generációs nemzeti kisebbségekkel azonban még a tudomány sem foglalkozik eleget, így azok a közvélemény számára alig észrevehetők, legalábbis ha bőrszínük, vagy egyéb külső jegy nem kelt eleve feltűnést.
A kolozsvári németekre leginkább az első megállapítás illik, leszámítva a háborús éveket követő másfél-két évtizedet. Könyvtárnyi irodalom született a „dunai svábokról” vagy az erdélyi szászokról, de még az egészen kicsiny, ám történelmi múlttal bíró közösségekről is, mint a zipferdeutschen vagy a bukowinendeutschen. A Romániában működő német iskolahálózat pedig még a szomszédos országokhoz (Magyarország, Jugoszlávia) képest is jobbnak volt mondható, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mindez a Ceauşescu-rendszer keretein belül volt megvalósítható. Ezzel szemben a hagyományosnak tekinthető német vidékektől elzártan, diaszpórában élő kisebb közösségek, mint a bukaresti vagy a kolozsvári, nem kerültek reflektorfénybe sem a romániai, sem a németországi tudományos életben, így létezésükről sokan 1989 előtt nem is tudtak.
A kilencvenes évek óriási kivándorlási hulláma azonban mind a kisebbségi vezetőket, gondolkodókat, mind a kutatókat rákényszerítette a német kisebbség helyzetének újraértékelésére. A németség helyzete alapjaiban változott meg. Elveszítve demográfiai szerepét a továbbiakban csupán kulturális, kvalitatív szempontból van jelen a romániai közéletben. Kolozsvár, ahol ez a jelenség régóta ismert, mintájává válhat e kisebbségi életet újjászervezni próbálók számára. Az itt szerzett tapasztalatok, a vezetés szervezőképessége segíthet megtalálni a választ az új helyzetben felmerülő kérdésekre.
Választásunk azért esett a kolozsvári német kisebbségi csoportra, mivel érdeklődésre méltónak találtuk ezt a sajátos helyzetet, amelyben — mind Kolozsvár össznépességéhez, mind a hagyományosan kiemelkedő német lakosságú vidékekhez képest — igen kis létszámú német nemzetiségi csoport ilyen nagy részt vállal a város kulturális életében, s közéleti súlya és szereplése létszámarányát messze felülmúlja. Célunk az volt, hogy feltárjuk azokat a szociológiai, történelmi és kulturális okokat, amelyek e jelenség hátterében meghúzódhatnak. Emellett fontosnak tartottuk, hogy egy felderítő jellegű munkában a kolozsvári németség kialakulását, életét, szervezeteit és lehetséges szerepeit vizsgálva, annak nyelvhez, nemzethez való viszonyát megvilágítva megértsük, milyen kihívások elé került tágabb értelemben egész Románia németsége, s elgondolkozhassunk, melyek lehetnek a megmaradás, illetve az átalakulás lehetőségei és buktatói.
E tanulmány tehát kettős célt tűz maga elé. Egyrészt hiánypótlóként bemutatja a kolozsvári németek közelmúltját és jelenét, ugyanakkor olyan általános kérdéseket is vizsgál, amelyek Kolozsvár határain túlmutatva a romániai német kisebbségi identitás kérdéskörébe engednek bepillantást.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969