2013. I-VI
 

Az értékek Amerikája — Amerika értékei
Csaba Gábor

Az így kialakult Amerika-kép azonban jórészt Hollywood, a sztereotípiák Amerikája, miközben az Újvilág lényegét és mélységeit tekintve meglepő mértékű tájékozatlanság uralkodik földrészünkön. Megítélésem szerint azonban tartozunk azzal a XX. századi történelmünk három súlyos konfliktusában Európa segítségére siető, a hidegháború idején a Nyugatot védernyőjének biztonságával óvó Egyesült Államoknak, hogy árnyaljuk a képet, megértjük azokat az adottságokat és kényszereket, amelyek befolyásolják nemzetközi magatartását, s elismerjük azokat az értékeket, amelyek kitüntetik Amerikát és az amerikaiakat. Az Atlanti-óceán két partját összekötő különleges kapcsok értékek, ám gondozást és kölcsönös őszinteséget kívánnak. Egy erős transzatlanti szövetség megőrzése nem követel kritikátlan elfogadást, egymás hibái iránti vakságot vagy saját, időnként eltérő céljaink feladását, hiszen a meghatározó értékek közössége és az érdekek nagymértékű egybeesése vagy kompatibilitása kellően szilárd alapot adnak mindehhez. Az viszont súlyos veszteség lenne, ha a felek arroganciája és önközpontúsága olyan folyamatot indítana el, amely a két földrész eltávolodására vezetne.
A tömegtájékoztatást csak átlagos mértékben figyelemmel követők számára is világos mostanra, hogy az eddig adottnak tételezett transzatlanti, azaz amerikai–európai viszonyban átrendeződés megy végbe, s a viták a múlthoz képest gyakoribbá és élesebbé váltak az Atlanti-óceán két partja között. A problémák nem kis részben az Ó- és az Újvilág értékeihez, pontosabban eltéréseikhez kapcsolódnak. Ez a transzatlanti közösségbe nemrég belépő hazánk számára már csak azért sem mellékes, mert a legfőbb partnereiknek számító országok közötti konfliktusokról van szó, márpedig — mint tudjuk — az elefántok nászát a fű sínyli meg. Ráadásul éppen most próbáljuk meghatározni helyünket az átalakulóban levő nemzetközi rendszerben és a szintén változó transzatlanti erőtérben.
Előítéleteink szintén növelik a téma időszerűségét, hiszen hajlamosak vagyunk bizonyos fokú európai felsőbbrendűséggel, a saját kifinomultságunkba vetett rendíthetetlen hittel közeledni a kérdéskörhöz, gyakran egyenlőségjelet téve Amerika és az olcsóság, az igénytelenség meg a halálbüntetésből levezetett barbarizmus közé. Ez egyrészt azt fejezi ki, hogy erősödik neheztelésünk a hegemón hatalomnak az érdekeink és szempontjaink iránti esetenkénti érzéketlenségével, tapintatlanságával szemben, másrészt megmutatja a nemzetközi színtér nagyobb, erősebb szereplői iránti természetes ellenérzésünket is. A sikeres közép- és kelet-európai rendszerváltozások óta — kis túlzással és nem is olyan kicsi balkáni kitérőkkel — Európában úgy érezzük, hogy eljött az Immanuel Kant-féle „örökös béke” állapota, s Francis Fukuyama és mások hatására a régóta várt békeosztalékot követeljük. Mindeközben úgy tetszik, hogy az idők szavát meg nem értő vagy félreértelmező, a harcias „világseriff” szerepében fellépő Amerika, a magányos szuperhatalom — nagyrészt saját érdekeit követve — olyan hobbesi világba rángat vissza bennünket, amelyet már jó ideje magunk mögött szeretnénk tudni.
Mindez azért is meglepő, mert politikai szinteken éppen az Ó- és az Újvilág közötti értékközösség az a hivatkozási alap, amelynek alapján vezetőink többsége szép jövőt jósol a transzatlanti közösségnek (rendszeresen utalva a közös civilizációra és gyökerekre), miközben a vitákat mint felszíni jelenségeket söpri félre.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969