2013. I-VI
 

Az értékek Amerikája — Amerika értékei
Csaba Gábor


Érezzük ugyanis, hogy konfliktusokkal terhes, időnként a civilizációs összecsapások huntingtoni rémképét felidéző világunkban, amelyben a globalizáció folyamatával szemben láthatóan változatlanul jelen vannak a fragmentáció erői is, az egyazon civilizációhoz tartozó Európa és Amerika leginkább egymásra számíthat, egyikük számára sincs egyetlen más olyan térség sem, amelyhez ennyire szoros gazdasági, kulturális és történelmi szálakkal kötődnének. Ne feledjük, hogy a világ legnagyobb volumenű kétoldalú kereskedelmi és befektetési kapcsolatrendszeréről van szó, amelyben az áruk és a szolgáltatások forgalma éves szinten meghaladja a félbillió dollárt. Az Európai Unióban mintegy nyolcszázmilliárd dollárra rúg az amerikai befektetések nagysága, miközben a hasonló amerikai adat csaknem hatszázmilliárd dollárt tesz ki. Az Egyesült Államokban az összes külföldi befektetés kétharmada Európából származik, fordítva ez a szám 45%. Mind az EU-ban, mind az Egyesült Államokban három és fél millióan köszönhetik munkahelyüket a másik partner gazdasági jelenlétének. Intézményileg legszorosabban a történelem legsikeresebb védelmi szövetsége, a NATO köt össze bennünket, amely fél évszázad együttműködésének értékes felhalmozott tapasztalatait és változatlanul a világon a legimpozánsabb katonai képességeit birtokolja. Érezzük, tudjuk: ha összefogunk, nincs versenytársunk a világon, közösen minden törekvésünket képesek vagyunk sikerre vinni, külön utakon járva viszont súlyos nehézségekkel, akadályokkal kell szembenéznünk.
A Szovjetunió megszűnésével mindazonáltal eltűnt a kapcsolatok kovásza: a közös fenyegetettség. Amerikában és Nyugat-Európában manapság már más veszélyeket érzékelünk, s a kihívásokat eltérően értékeljük. A biztonsági potyautas szerepéhez még az elmúlt ötven évben hozzászokó, jelenleg gazdasági modelljének költségvetési terheivel küszködő Nyugat-Európa — Kertész Imre 2003. október 3-án Magdeburgban elhangzott szavait idézve — „nehezen és késlekedve adja fel… kényelmét, amelyet a hidegháború… idején élvezett”, s mintha nem érezné át az új típusú kihívások fenyegetéseinek súlyosságát. Persze, megoldást hozhat majd, ha az Európai Unió valóban nemzetközi felelősségű, egységes külpolitikai szereplővé válik. Ez azonban még nem következett be, s egyelőre legfeljebb néhány állam igyekszik saját törekvéseit az unió közös külpolitikájaként feltüntetni és a transzatlanti viszony alakítását esetenként saját hatalmi ambícióinak szolgálatába állítani.
A vitákat némelyek a nemzeti karakterek eltéréseire vezetik vissza, mások viszont úgy érvelnek, hogy a különbségek mindenekelőtt az európai és az amerikai hatalmi pozíciók eltéréseiből fakadnak, s az erő, illetve a gyengeség eltérő nézőpontja és pszichológiája ad magyarázatot az Atlanti-óceán két partjának eltávolodására. Eme érvelés szerint Európa éppen relatív gyengesége miatt sürgeti egy olyan nemzetközi rendszer létrehozását, amelyben a katonai erő kevésbé számít, mint a gazdasági súly, s amelyben a nemzetközi intézmények és a nemzetközi jog dominanciája ellensúlyozhatja az érdekérvényesítés hagyományos eszközei terén kialakult egyenlőtlenségeket, s korlátozhatja az amerikai szuperhatalmat. Az Egyesült Államoknak azonban olyan globális felelőssége van, amely jelenleg az EU-nak nincs, s ez egyúttal azt is jeleni, hogy Amerika másképp és más mértékben sebezhető. Többek szerint ez a relatív gyengeség az Európában sok helyen tapasztalható Amerika-ellenesség igazi alapja, nem pedig George W. Bush személye vagy az általa követett külpolitikai irányvonal. Ez viszont előrevetíti, hogy az Amerika-ellenesség nem pusztán a mindenkori elnök személyiségétől, külpolitikai érzékenységétől vagy stílusától függ, s nem számíthatunk arra, hogy a jelenlegi problémák egy új adminisztráció hivatalba lépésével egy csapásra megoldódnak majd.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969