2013. I-VI
 

A Magyarországi Katolikus Egyház és az állam 1945 és 1965 között
Kapronczay Károly

A müncheni Magyar Intézet egyik lényeges feladatának tekinti a német nyelvterületen a magyar kultúra –– ezen belül a magyar történelem, irodalom, a humán és reál tudományok –– eredményeinek ismertetését, a legkülönbözőbb formákban való megjelenítését, kiadványok sorozatainak közreadását. Igaz, az utóbbiak középpontjában inkább a történeti feldolgozások állnak, így az intézeti kiadványsorozat negyvennyolcadik kötete Szabó Csaba doktori disszertációja, amelyben a szerző a magyar katolikus egyház 1945 és 1965 közötti időszakát tárgyalja, elsősorban az egyház és az állam kapcsolatai alakulásának tükrében. Szabó Csaba 1997-ben védte meg disszertációját az eichstätti katolikus egyetemen. Kutatásait magyar állami és egyházi levéltárakban, könyvtárakban, eladdig zárt iratanyagok között végezte, s tekintélyes hazai és külföldi szakirodalmat, periodikákat tekintett át, amelyeket a disszertáció végéhez csatolt, „műfajonként” elkülönített bibliográfiákban és irodalomjegyzékekben közölt. Már az utóbbi is tiszteletet parancsoló fejezet, hiszen az adott téma szinte teljes szakbibliográfiáját adja.
Az adott időszak a magyar történeti egyházak tragikus periódusa, hiszen a háborúból éppen ocsúdó ország idegen megszállói és politikai szövetségesei a bimbózó demokrácia ellen nyílt szervezkedésbe kezdtek, majd a párizsi békeszerződés megkötése után (1947 tavaszán) lesöpörték a politikai élet porondjáról a velük ellentétes nézetet vallókat, s a proletárdiktatúra kiépítésével párhuzamosan a legkeményebben léptek fel az egyházak ellen. Így csak idő kérdése volt, melyik egyházzal szemben mikor alkalmazzák a megtorlást, a legkeményebb módszereket. 1945 tavaszán és őszén –– a földosztással és az államosítással egy időben –– a katolikus és a protestáns egyházak létalapjait zilálták szét, megszüntetve azokat az anyagi alapokat, amelyekre az egyházak iskolai, szociális és karitatív rendszere, struktúrája épült. A drasztikus fellépések „támasza” nemcsak a magyar földön állomásozó szovjet hadsereg, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet túlsúlya volt, hanem az is, hogy a „nagykoalícióba” kényszerített kormányban –– a parlamenti pártok arányától függetlenül –– a kulcsfontosságú minisztériumokat a Magyar Kommunista Párt bitorolta, amely tevékenységében mindig támaszkodhatott a szovjet megszálló katonai erőre és a SZEB „pártatlanságára”.
A nyilas uralom idején a magyar katolikus egyház fellépett a zsidók üldözése ellen; Mindszenty József, aki 1945 nyarától Magyarország prímása, akkori veszprémi püspök volt, fogságot is elszenvedett. Mindszenty az esztergomi érseki szék elfoglalása után is fellépett a szovjet csapatok garázdálkodásai, a kommunista politikusok visszaélései ellen, legfőképpen amiatt, hogy a katolikus egyházat ellehetetlenítették anyagi javai államosításával. Ugyancsak éles küzdelmet folytatott az egyházi iskolák, jóléti és karitatív intézmények államosítása ellen, ebben a kérdésben hajthatatlan magatartást tanúsított. 1947 tavaszáig, a párizsi békeszerződés megkötéséig Mindszenty bíboros az egyházellenes támadások középpontjába került, s 1947 tavaszától világosan látható volt, hogy a hatalom erőszakkal el akarja távolítani őt a magyar katolikus egyház éléről, s a drasztikus egyházellenes politika az egész magyar katolikus egyházi struktúra szétverésére törekedett. A proletárdiktatúrának „kiszolgáló” egyházakra volt szüksége, amelyek tevékenységüket csak a templom falai között fejtik ki, bízva abban, hogy ilyen körülmények között elsorvadnak, elvesztik híveiket, akik ellen különben hasonló keménységgel lépett fel.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969