2013. I-VI
 

Indokolható-e a természeti világgazdaság és a
Táczi István

Természetesen az emberi viszonyokban is érvényesülnie kell az élet körforgása szerinti elvnek. A természeti világgazdálkodás megvalósítása során az emberi társadalmaknak el kell jutniuk a természeti világtársadalom állapotába, amelynek építményén belül a természeti gazdálkodás folyik. A valóságban a fenti megfogalmazásnak meg kell közelítenie a százszázalékos hatékonyságot. De egyelőre maradjunk a természeti világgazdaság témakörénél.
A fenti megfogalmazásból adódóan mi lehet a természeti világgazdaság gazdaságpolitikai módszere? Ennek megválaszolásához először határozzuk meg a jelenlegi társadalmak gazdaságpolitikáját! A jelen társadalmakat — típusuktól (kapitalista, szocialista, fejlődő) függetlenül — fogyasztást ösztönző gazdaságpolitikájuk szerint fogyasztói társadalmakként kell értelmezni. E társadalmak gyakorlata a termékeknek a világ felé való központosított (nagy vállalatok általi) termelése és elosztása, s eközben nagyon sok, a természettel össze nem egyeztethető cselekedetet is elkövetnek. Ezt a gazdaságpolitikát hívja a jelenlegi világ globalizmusnak, másként globális világgazdaságnak.
A természeti világgazdaságnak a fenti megfogalmazásból következően csakis a globalizmussal ellentétes, vagyis az antiglobális gazdaságpolitika lehet a módszere. Ennek lényege, hogy a gazdálkodást le kell bontani részegységeire. Ahol az alapanyag termelődik, ott legyen a késztermékgyártás és -fogyasztás is. Minden olyan termelési ágban, amelyben megoldható a lebontás a családok, körzetek felé, kis térségekben folyjék a termelés. Ezzel vissza lehetne adni az emberek kezébe saját sorsuk irányítását és környezetükért érzett felelősségtudatukat. Azonosságtudatuk (identitásuk) megerősítésével immár saját gazdáik lehetnének, szemben a fogyasztói társadalmak gyökértelen embertömegeivel, ahol csakis a pénz az uralkodó szempont.
A fenti fogalomrészeket a közgazdászok nagyon jól ismerik, alkalmazzák is őket. Csakhogy ezeket a fogalmakat jellemzően a globalizmus kiszolgálására csoportosítják, kizárólag a pénzprofit szempontjainak megfelelve. Közben a természetet és civilizált életünket egyre nagyobb környezeti veszélyek kezdik fenyegetni. Az újkori gazdálkodás mérhetetlenül pazarló és drága. A természet erőforrásainak képződésük üteménél egymilliószor gyorsabb elherdálása folyik, környezeti katasztrófa veszélyétől fenyegetve.
Mindez azért lehetséges, mert az emberiség az ókor történelmében valahol letért a természeti életforma fenntartásának útjáról. Azóta mesterségesen előidézett hamis életfelfogást éltet, amelyet jól jellemez az a mondás, hogy amit az emberi törvények nem tiltanak, azt mind szabad megcselekednie. A fenti magatartás megállítására és csodálatos civilizációnk részbeni megmentése érdekében teljesen új, a természet törvényeinek — a fenntartható életnek — megfelelően újracsoportosítottam a közgazdasági részfogalmakat, ezáltal megalkottam a természeti világgazdaság és társadalom új fogalomrendszerét, amelynek értelmezésére megírtam az említett könyvemet. Hogy hol és mikor tért le természeti útjáról az emberiség, azt ebben az írásban nem feltétlenül fontos meghatározni.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969