2013. I-VI
 

A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei
Jobbágyi Gábor

A törvényt megelőző tanulmányok közül kiemelkedik Nizsalovszky Endre munkája , illetve Urbancsek Jánosnak a Magyar Bioetikai Szemlében megjelent cikke . Ezekben az írásokban a szerzők még a beavatkozás megjelenése előtt fejtették ki aggályaikat. Bodnár Béla és Zoltán könyve, valamint Sándor Judit tanulmánya szintén a hatályos magyar szabályozás előtt keletkezett, s mindkettő az eljárások pozitívumait hangsúlyozza. A forgalomban levő orvosi, orvosetikai-bioetikai szakkönyvek gyakorlatilag nem foglalkoznak a kérdéssel, nem szól róla az orvosetikai kódex sem, s a törvény megjelenését nem követték kritikai szemléletű feldolgozások. (Gyöngyösi Zoltán könyvében részletesen ír ugyan a kérdésről, műve azonban inkább a hatályos joganyag kommentárja.) A magyar szakirodalom és publicisztika az elmúlt évtizedben bőven elemezte az embrió abortuszkérdésbeli helyzetét, a művi megtermékenyítéssel kapcsolatban azonban az embrió jogi helyzetének értékelése elmaradt.
Így azt mondhatjuk, hogy a magyar jogi szakirodalomban — különösen a hatályos jogszabály megjelenése után — teljesen feldolgozatlan az embriónak a művi megtermékenyítéssel kapcsolatos helyzete. E hiány azért különösen feltűnő, mert a téma a külföldi szakirodalomban éles viták és bőséges feldolgozás tárgya — erről a későbbiekben részletesen szólok. Megjegyzendő, hogy a művi megtermékenyítés problémaköre napjainkban rendkívül összetett; az embrió helyzetén kívül magában foglalja többek közt az embriókísérletek, a genetikai beavatkozások, az ivarsejt- és embriótárolás kérdését, valamint a klónozást. A problémakörből már egy új orvosi tudományág is született, amelyben az embrió mint „páciens” szerepel. (A jogász számára nehezen értelmezhető a kérdés: ha az embrió „páciens”, miért pusztítható el?)
A művi megtermékenyítés fogalommeghatározásában évtizedes zavar mutatkozik hazánkban. Ennek valószínű oka az, hogy kezdetben mesterséges megtermékenyítésen csak az alapeljárást értették. Eszerint a mesterséges megtermékenyítés az anya testében végbemenő, mesterségesen elősegített megtermékenyülés a férj (homolog inseminatio) vagy idegen donor (heterolog inseminatio) ivarsejtjével. Később azonban a lehetőségek bővültek, s lehetővé vált az anya testén kívüli megtermékenyítés („lombikbébi”, in vitro fertilizatio), akár idegen nő petesejtjének felhasználásával is, sőt a megtermékenyített petesejt idegen nő méhébe is beültethető lett (béranyaság, dajkaanyaság). Ekkortól kezdték használni többen is a művi megtermékenyítés, a humánreprodukciós eljárás kifejezést, amelyen immár az egész folyamatot értették, s ennek mintegy „alfaja”-ként kezelték az eredeti formát, a mesterséges megtermékenyítést. Holott a két szó (művi és mesterséges) a magyar szóhasználatban ugyanazt jelenti, s a nemzetközileg elfogadott meghatározás is ugyanazt takarja (humánreprodukció).
A művi megtermékenyítés emberi szaporodásra irányuló orvosi eljárás, amelynek két alapesete van:
–– az anya méhében végbemenő művi megtermékenyítés (ezt az esetet mesterséges ondóbevitelnek is nevezik);
–– az anya testén kívüli (in vitro) megtermékenyítés, majd a megtermékenyített petesejt beültetése az anyaméhbe („lombikbébi”, bár e kifejezés nem pontos, ugyanis az embrió — a kezdeti rövid megtermékenyítési időszakot nem számítva — az anya méhében fejlődik ki).
Az első esetben a megtermékenyítést a férj (élettárs) vagy idegen donor ivarsejtjével is végezhetik. A második esetben a megtermékenyített petesejt származhat az anyától vagy idegen női donortól egyaránt, s a hím ivarsejt úgyszintén származhat a férjtől (élettárstól) vagy idegen donortól. Így ennek az esetnek számos alvariációja van, attól függően, kitől származik a művi megtermékenyítésre felhasznált pete-, illetve hím ivarsejt.
A művi megtermékenyítésnek azt az esetét, amelyet dajkaanyaságnak vagy béranyaságnak nevezünk (az anya megtermékenyített petesejtjét idegen nő méhébe ültetik be, ő szülés után átadja a gyermeket a genetikai anyának), a világ legtöbb országában, így hazánkban sem legalizálták.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969