2013. I-VI
 

Megadni Istennek is, császárnak is…
Mészáros István

Régi vatikáni szokás alapján töltötte be ezt a tisztséget: ő volt a hercegprímás személyi szolgálattevője, kísérője, „utimarsallja”. Nem „foglalkozást” töltött be a gentiluomo sem Rómában, sem nálunk: egy-egy tekintélyes világi férfi vállalkozott a főpap körül különféle teendők, feladatok végzésére, hogy az kellő méltósággal betölthesse hivatását. Megtiszteltetés volt ez mind a szolgálattevő, mind a főpap számára.
Esty Miklós e megtisztelő szolgálatot már az 1920-as évek elejétől Csernoch János, majd Serédi Jusztinián mellett látta el. Az Országos Földhitelintézet nevű budapesti bank főtisztviselője, majd egyik igazgatója volt, s ezzel párhuzamosan, onnan nyugdíjba vonulásáig végezte vállalt egyházi feladatát. 1923-ban a Szentatya pápai kamarás („Cameriere di Spada e Cappa di Sua Santita”) címmel tüntette ki. Ez világiak esetében ritkaságnak számított, különösen Itálián kívül. Többször elkísérte főpásztorát Rómába, 1922-ben, majd 1939-ben pápaválasztó konklávéra is, s fontos szerepet töltött be az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus rendezvényeinek megszervezésében. 1942-től élete végéig az Actio Catholica alelnöke volt. (Egyébként haláláig egyedül élő, család nélküli világi férfiként élte életét.)
1933-tól Esty Miklós alapos és részletes naplófeljegyzéseket készített szolgálattevői feladatai elvégzéséről. Mivel igen precíz és aprólékos ember volt, a maga számára igyekezett megörökíteni mindazt, amit szükségesnek látott, hogy ezeket a további ügyek intézése során, más személyekkel való tárgyalásai alkalmával magának vagy másoknak mindig hűen felidézhesse. Gyakran fűzött az eseményekhez kommentárokat is. Iratanyagának egésze értékes, sok egyháztörténeti apró vonatkozást is tartalmazó dokumentumegyüttes. Válogatásom az anyag személyes vonatkozású irataiból valók, az 1945 és 1963 közötti évekből.

(I.) 1945. szeptember 17-én tette közzé a hazai katolikus sajtóügynökség, a Magyar Kurír — és nyomában a sajtó és rádió —, hogy XII. Piusz pápa Mindszenty József veszprémi püspököt nevezte ki esztergomi érsekké, Magyarország hercegprímásává. Esty Miklós, az előző két hercegprímás gentiluomója, levelében azonnal felajánlotta szolgálatait Mindszentynek.
Szeptember 26-án újabb levéllel kereste fel őt Veszprémben, így indítva mondanivalóját: „Főméltóságod folyó hó 24-i parancsai birtokában a következőket sietek főméltóságodnak jelenteni.” Előzőleg — szeptember 24-én — kettejük között a prímás budapesti szálláshelyéről esett szó, a budai prímási palota ugyanis az ostrom következtében lakhatatlanná vált. Levelében Esty ezzel kapcsolatban ad jó tanácsokat Mindszentynek, a kinevezett prímás által viselhető liturgikus ruhákat illetőn javaslatot tesz, illetve felhívja Mindszenty figyelmét arra, hogy új pecsétet, levélpapírt kell készíttetnie. A zárómondatok: „Főméltóságod Budapestre érkezése után azonnal jelentkeznék, kiegészítő, illetve további parancsai átvétele céljából. ... Hódolatteljes kézcsókolásom jelentése mellett vagyok Főméltóságú Hercegprímás Urnak mindenkor kész szolgája.”
Feltűnő ez a feudális módon túlzó, szinte szolgai megalázkodás. Ugyanakkor jól ismert az a kétségtelen tény, hogy Esty Miklós — 1944-es naplófeljegyzései szerint — mélyen lenézte Mindszentyt annak egyszerű származása miatt. A prímás október 2-ai válasza szelídséget, szívélyességet sugároz: „Kedves Méltóságos Uram! Két rendbeli nagybecsű levelére az alábbiakban válaszolok: [ami a gentiluomói szolgálatot illeti] köszönöm szíves ajánlatát és azt elfogadom. Felkérem, hogy a gentiluomói tisztet mellettem is ellátni szíveskedjék. Kérem, legyen segítségemre úgy, mint nagynevű elődeimnek is.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969