2013. I-VI
 

Küldetés és történelem
Fabó Edit

A breviárium –– szó szerint –– eredetileg valamely témakör rövid áttekintése, illetve egy terjedelmesebb műből való kivonat. Az ókorban és a középkorban a politkai, vallási, statisztikai, illetve jogi témájú összefoglalásokat, beszámolókat, jelentéseket gyakran nevezték így. A középkor óta egyházi szóhasználatban inkább zsolozsmáskönyvként ismeretes. Jelenleg világi értelmében kimagasló szerzők írásaiból válogatott jellemző szemelvényeket tartalmazó –– többnyire kis formátumú könyvben megjelentetett –– gyűjtemény, amelyben általában a szerző életrajzát és bibliográfiáját is közlik. Szekfű Széchenyi kapcsán ezt a formát választotta.
Szekfű Gyula ezúttal sem tagadta meg történetírói ars poeticáját. A véleményformáló historikus tanácsot szeretett volna adni, a nemzeti hibákra akart rámutatni, hogy az országot jelentő nemzettest társadalmát gondolkodó önvizsgálatra késztetve a köz minőségi javulását érhesse el. A breviárium Előszavában írta –– miként recenzensei is hivatkoznak rá —: „Az utóbbi évtizedben szemmel kísérhettük, miként nyomultak be egyes Széchenyi-gondolatok a nagyközönségbe, hogy annak köreiből adott alkalmakkor, újból felbukkanjanak. Nagy parlag, ugar, kiművelt emberfő, modor és taktika, ész és szív politikája mind gyakrabban jelentkeznek vezércikkekben, ünnepi és kortesbeszédekben, s ha gyakoriságukból lehetne ítélnünk, azt kellene hinnünk, hogy íme, ötven évvel halála után Széchenyi eszméi valósággal diadalra jutottak a nemzet életében. Tartok tőle, hogy ez hibás következtetés volna. … A jelen kiadás megpróbálja ezt a hibát… jóvátenni. … Ebből a célból állítottam össze Széchenyi főbb műveiből lehetőleg összefüggő részleteket, melyek a reformkor problémáit, s Széchenyinek, valamint ellenfeleinek azok megoldására vonatkozó nézeteit tartalmazzák. A történeti személy és egykori légköre érzékeltetésére a naplókból is hozok válogatott részleteket, mégpedig azok eredeti, német nyelvén. … Hosszú magyarázatokra van szükség, hogy a mai olvasó az eredeti szövegeket megérthesse és élvezhesse.” A válogatás széles spektrumú, igényes, teljességében, hitelesen képes felvázolni „a legnagyobb magyar” pályaképét. Vélhetően Szekfű kézikönyvnek is szánta az antológiát, mert a kötetben minden forrásegységet folyamatosan számozott.
A következő bevezető egység két részre oszlik. Az elsőben Szekfű Széchenyi István életét mutatja be, a másodikban a nagy reformpolitikus gondolatainak aktualitását tárja fel. Az utóbbi kérdéskörben tételesen programpontokba sűríti Széchenyi életútját az első világháború utáni Magyarország számára: „Hiábavaló jajongás, amit nemegyszer hallunk: hol az új Széchenyi közöttünk, és miért nem jön el ő, aki útunkat megmutatná? Egyetlen ember volt, akiben a magyarság sorsa azonosult a sajátjáéval…” Élete, műve utánozhatatlan, egyedi, egyszeri, megismételhetetlen eszmei tünemény az ország történetében. „Ebből következik, hogy mindegyik kornak más és más kérdést kell Széchenyihez intéznie, mindegyiknek ki kell keresnie a saját időszerű létproblémáit, s azokra nézve megkérdeznie a sibyllai könyveket, amik magyar vonatkozásban Széchenyi munkái.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969