2013. I-VI
 

Szétesőben
Domokos Andrea

„Egyetlen ésszerűen gondolkodó ember sem vonhatja kétségbe, hogy a mi nyugati civilizációnk olyan rendszer, amely kibillent egyensúlyából” –– mondja Konrad Lorenz. Az általános értékválság okaként a technokrácia uralmát, illetve az úgynevezett „technomorf” ember torz világszemléletét és ebből adódó torz értékrendjét jelöli meg. Szerinte az ember jelen korunkban olyan célt tűzött maga elé, amely zsákutcába vezet, s ember mivoltunk hanyatlását idézheti elő. „A világot jelenleg uraló technokratikus rendszernek az a szándéka, hogy a kultúrák közti összes különbséget eltüntesse.”
Molnár Tamás a technológiát úgy aposztrofálja, mint az új világ szerepeinek „teljhatalmú gondnokát”. A gépesített társadalom mindent megváltoztat, új „értelmi és értelmezési struktúrát” produkál. Fukuyama az ipari kor utáni információs társadalmat úgy jellemzi, mint a szolgáltatások társadalmát, ahol nem a termelésé a főszerep.
Magyari Beck István megítélése szerint napjainkban a társadalmi viselkedést destruktív eszmék határozzák meg. A piac farkastörvényeihez általában alkalmazkodni akarunk, elfogadjuk, hogy ez az érvényesülés útja. Giddens az optimisták közé tartozik, hiszen vallja, hogy „elszabadult világunk” megzabolázható. Mit jelent az elszabadult világ kifejezés? Napjaink civilizációját érti alatta, a globális kozmopolita társadalmat, amelyben azonban nem a globális rend uralkodik, hanem véletlenszerű kialakulás folytán anarchikus viszonyok jellemzik. „Nem megállapodott és nem is biztonságos, tele van gondokkal, s mély szakadékok szántják át.” A globalizáció következményeképpen a modernizáció nem egy-egy földrajzi térség jellemzője, hanem az egész világon zajló folyamat. A modernizáció velejárója a hagyományok megszűnése. Ahol megszűnnek a hagyományok, ott egyúttal kevesebb kötelék áll az egyének rendelkezésére, amely a közösséghez kapcsolná őket. Ebben a helyzetben sokkal nagyobb szabadsága van az egyénnek, ami viszont szorongásnövelő hatású.
Arató Mihály és társai arról írnak, hogy „a szorongás évszázadában sokan válnak lelki beteggé a sokkoló társadalmi események, a túlfeszített élettempó következtében. Szorongásos betegségeket válthat ki az izoláció, a tehetetlenség, a frusztráció. Napjainkban megnőtt a szorongásos betegek száma, amiben szerepe lehet a felgyorsult kornak, a ránk áradó, feldolgozhatatlan információtömegnek, a szabadság lehetőségének. A szabadság az egyén választásait, döntéseit teszi lehetővé, ezek pedig mindig szorongáskeltő tényezők. A szocializmusban megszoktuk, hogy az állam gondolkozik és dönt helyettünk, a demokráciában pedig ránk szakadt az egyéni döntés felelőssége. A szorongás nem egy esetben válthat ki agressziót.
Kopp Mária és társa szerint érthető, hogy az összes civilizált országban nagyon megnőtt a szorongásos, depressziós tünetektől szenvedő gyermekek és felnőttek száma, hiszen környezetünk változásai kiszámíthatatlanok. Az újszerű helyzetek akkor vezetnek egészségkárosodásra, ha nem ismerjük a megoldás módját, ha nincsenek megfelelő megküzdési készségeink.
Nyugaton nagy divat különféle „társas jártassági tréningeken” részt venni, manapság már hazánkban is hozzáférhető az ilyen irányú szakirodalom. Forgács József a társadalmi interakciókat vizsgálja, s arra a következtetésre jut, hogy az emberek egymás közti kapcsolatai a korábbi időkhöz képest sokkal kuszábbakká váltak. Egyre többen szenvednek elszigeteltségtől, s egyre nehezebb a támaszt nyújtó kapcsolatok létesítése. Prognózisa szerint a jövőben még inkább szükség lesz az „emberi készségekre”.
A szorongás, a depresszió, a többi lelki betegség ellen ható tényezők nem mások, mint a rend, a harmónia, a biztonság, a csoporthoz tartozás tudata, a sportolás. Giddens úgy véli, hogy a kozmopolita társadalomban meg kell erősíteni az egyetemesnek tekinthető erkölcsi normákat, mert ezek adnak biztonságot, csökkentve a szorongást.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969