2013. I-VI
 

A rászorultság elve
Németh György

A liberális válasz azonban alapjában különbözik a szocialistától és a konzervatívtól — így Demszky. A liberálisok szerint „az államnak csak a rászorultakat kell támogatnia. A jómódúaknak nem szociális támogatásra, hanem kisebb adókra van szükségük”. A szocialista és a konzervatív választ már kipróbálták Magyarországon — állapította meg a főpolgármester —, de a szegénység problémáját egyik sem oldotta meg. Demszky hite szerint a liberális válasszal csökkenthető a legjobban és a legrosszabbul élők közötti, az 1990-es évekbeli ötszörös-hatszorosról nyolcszorosra nőtt különbség, a legszegényebbek felemelésével. Ezért a szociálpolitikában liberális fordulatra van szükség, s még az idén meg kell teremteni a rászorultsági elven működő szociálpolitika feltételeit. Minthogy az államnak nem dolga a tehetősebbek támogatása, fokozatosan fel kell számolni az alanyi jogon járó szociális támogatások rendszerét. A magyar demokrácia az EU-csatlakozás évében nagykorúvá válik, nem tekinthető többé mindenkinek egyformán támogatást osztogató amerikai nagybácsinak. Ennek ugyanis ára van: magas adók és óriási állami bürokrácia. A politikus konkrét példája így hangzott: „Egy jól kereső fiatal szülőnek nem családi pótlékra van szüksége, hanem arra, hogy kevesebb adót vonjanak el tőle. Családi pótlékra a szegény szülőnek van szüksége, jóval többre, mint amit ma kap. Ha kevesebb pénzt kell szétosztani, a valóban rászorulóknak is több jut.” Amiért tehát a magyar liberális párt, az SZDSZ az idén küzdeni fog, az az adócsökkentés és az igazságosabb szociálpolitika — összegezte Demszky.
Minden együtt van, ami a rászorultság elvének alkalmazása mellett érvként általában hallható: nem csupán ez az igazságos szociálpolitika, hanem eredményes is, nélkülözi a paternalizmust (ez más elgondolásokról nem mondható el), s emellett kisebb mértékű adózással és állami bürokráciával jár.
A Demszky által elmondottakban a pártja álláspontját ismerők számára nem volt új elem, nem számítva talán a kifejtés módszerességét. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke néhány héttel ezt megelőzően adott interjújában kifejtette: „A szociálpolitikában a rászorultsági elvnek kell érvényesülnie. Miért kellene bankvezetők, politikusok, volt miniszterelnökök gyermeknevelését támogatni? Ha ők nem részesülnek ebben a juttatásban, akkor a valóban szegények, a több gyermeket nevelők több pénzt kaphatnak. Ez a megoldás valóban a szolidaritáson alapszik, segíti az esélyegyenlőség megteremtését.” Csak azon érdemes vitatkozni — tette hozzá —, hogy hol legyen ez a jövedelemhatár. Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter, az SZDSZ vezető gazdaságpolitikusa és ideológusa nem sokkal ezután egy riporteri kérdésre — „Ön szerint mennyire tudja majd vállalni a kormány egésze és a szocialista párt az SZDSZ-nek azt a nézetét, hogy a szociális juttatásokat csak a rászorulók kapják, s ne járjon alanyi jogon mindenkinek?” — azt válaszolta: „Meg kell állítani bizonyos rétegek leszakadását. Egyre többen látják be liberálisok, szocialisták, sőt jobboldali politikusok és elemzők is, hogy a szociális juttatások átszabása ennek egyetlen lehetséges módja. Hogy mindez az emberek tudatába is belevésődjön, tiszta beszédre, kiszámíthatóságra, személyes példamutatásra, tehát stabil erkölcsi talapzatra van szükség. Nem mindenki rászorult ebben az országban, ez biztos. A tehetőseknek nincs szükségük ingyen tankönyvre és családi pótlékra sem. Akinek viszont szüksége van rá, a gazdagoktól történő elvonás után magasabb összeget kaphatna. Nem ez lenne az igazi jóléti rendszerváltozás?”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969