2013. I-VI
 

Winston Churchill történelmi szerepe a második világháború alatt II.
Czettler Antal

A moszkvai csata szovjet sikereit azonban elhomályosította a Pearl Harbour elleni japán támadás és az amerikai hadba lépés utáni új stratégiai helyzet. Igaz, a Pearl Harbourt követő első hónapokban a japánok olyan súlyos vereségeket mértek mind az amerikai, mind a távol-keleti brit erőkre, hogy szinte legyőzhetetlennek látszottak, ám ez csak a látszat volt. A brit és az amerikai vezérkar biztosak voltak abban, hogy a japánok sikerei csak pirruszi győzelmek, s az Egyesült Államok felmérhetetlen stratégiai potenciálja illuzórikussá fogja tenni e gyors és nem várt győzelmeket.
Az angol–amerikai szövetség létrejötte után Churchill elhatározta, hogy mihelyt lehet, Washingtonba utazik, s tárgyalásokat folytat Roosevelt elnökkel a közös stratégiai célokról. Miután az amerikai elnök örömmel fogadta a látogatás ötletét, a brit kormányfő 1941. december 14-én a Duke of York fedélzetén áthajózott az óceánon néhány diplomáciai és katonai szakértő kíséretében. Eden nem volt tagja a delegációnak, minthogy néhány nappal előbb Moszkvába utazott, hogy megtárgyalja a szovjet kormánnyal való további együttműködés részleteit. Churchillt leginkább az aggasztotta útja során, hogy a japán támadás nyomán nem változik-e meg az a stratégiai elképzelés, amelyet az 1941 januárjától márciusáig tartó titkos brit–amerikai vezérkari megbeszéléseken kidolgoztak. Vagyis az amerikai katonai vezetés nem változtatja-e meg Németország legyőzésének elsőrendű célját a japán támadás következtében, nem fogják-e az amerikai stratégák minden energiájukat Japán legyőzésére fordítani, s ezáltal beláthatatlan ideig meghosszabbítani az európai háborút.
Az Arcadia-konferencián (e nevet kapták a Churchill és Roosevelt közötti, 1941. december 20-ától 1942. január 14-éig tartó tárgyalások) a háború kimenetére nézve nagy hatású döntések születtek. Az első tárgyalási napokon elhatározták, hogy az európai hadszíntér elsőbbséget kap a csendes-óceánival szemben. Eltért azonban a brit és az amerikai katonai vezetők véleménye a második front kérdésében. Churchill és Sir Alan Brooke brit vezérkari főnök Észak-Afrikában kívánt először csapást mérni a tengelyhatalmak erejére, ezzel szemben Marshall vezérkari főnök és más amerikai katonai vezetők a Franciaországban végrehajtandó partraszállást tartották célszerűbbnek Németország legyőzése céljából. A mediterrán térséget illető brit terveket gyanakvással fogadták, s uralkodóvá vált körükben az a feltételezés, hogy az angolok elsősorban brit birodalmi érdekből harcolnak. Ennek ellenére Churchillnek sikerült meggyőznie az elnököt az észak-afrikai partraszállás előnyeiről, Roosevelt pedig utasította az amerikai vezérkart a Gymnast fedőnevű észak-afrikai hadművelet kidolgozására. A terv részletes elkészítését azonban későbbre halasztották. A konferencia egyik legnagyobb eseménye az Egyesült Nemzetek Deklarációjának kihirdetése volt 1942. január 1-jén: huszonhat nemzet nyilatkozatban kötelezte magát arra, hogy magáévá teszi a tanulmányunk első részében már ismertetett Atlanti Charta alapelveit. Kötelezték magukat arra is, hogy minden erőfeszítést megtesznek a háromhatalmi paktumban tömörülő hatalmak legyőzésére, s egyikükkel sem kötnek különbékét.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969