2013. I-VI
 

Politikai szabadság és „pihenéshez való jog” Arisztotelész Politikájában
Lukácsi Tamás

Bizonyos jogok lényege éppen abban a felismerésben rejlik, hogy — elméletileg — mindenki számára garantálni kell azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik egyéb jogai gyakorlását. E jogok közül legfontosabbnak talán a tulajdonhoz való alkotmányos jogot tartjuk, amely nélkül elképzelhetetlen a polgári szabadság. A XX. század második felének kollektivista rendszerei egyszer s mindenkorra egyértelművé tették, hogy a magántulajdon megszüntetése együtt jár minden más szabadságjog korlátozásával és felszámolásával, hiszen a tulajdonuktól megfosztott polgároknak nincsenek eszközeik egyéb jogaik megvédéséhez és gyakorlásához.
Erre a fontos összefüggésre már a Rerum Novarum enciklika is rámutatott. A XIX. század végének szellemi életében egyre növekvő mértékben volt jelen az a nézet, mely szerint a magántulajdon eltörlése és a javak közös tulajdonba vétele megoldást jelentene a szociális problémákra. Az enciklika a későbbi történelmi tapasztalatokat megelőlegezve arra hívta fel a figyelmet, hogy a kollektív tulajdoni rendet meghonosítani kívánó régi-új törekvés nem vezet eredményre, sőt éppen ellenkező hatást váltana ki: a magántulajdon megszüntetése „nemcsak jogszerűtlenség volna, hanem ezenfelül nyilvánvalóan megzavarná és fölforgatna minden rendet, s nehéz és gyűlöletes szolgaságot hozna a polgárokra. Tág út nyílnék a kölcsönös irigységre, rágalmazásra és meghasonlásra, megszűnnék az egyesek tehetségét és szorgalmát sarkalló ösztönzés, és ezzel együtt a gazdagság forrásai is szükségképp kiapadnának, tehát az így elképzelt egyenlőség a valóságban nem lenne egyéb, mint az emberek egyenlő nyomora és különbség nélkül való szánalmas helyzete”.
A vagyonközösség receptje természetesen nem a XIX. századból származik. Arisztotelész Politika című művének II. könyve részletesen foglalkozik az ideális állam megvalósításának korabeli terveivel, amelyek között előkelő helyet foglal el Platón utópiája. Az Akadémia vezetője, akinek Arisztotelész kerek húsz évig volt tanítványa, a tökéletes közösségről értekezve a vagyonközösség bevezetését javasolta. A Politika szerzője, aki barátjának mondhatta mesterét, de még nagyobb barátjának az igazságot, egyértelműen visszautasította a kollektív tulajdoni rend gondolatát. „Látszólag igen tetszetős és emberséges az ilyen törvényhozás; első hallásra szívesen is fogadja az ember, abban a hiszemben, hogy most már aztán valami csodálatos egyetértés uralkodik mindenkiben mindenki iránt, különösen, ha valaki a városállamokban jelenleg észlelhető bajokat hánytorgatja fel, mint amelyek abból keletkeznek, hogy nincs vagyonközösség.”
Arisztotelész, akárcsak a Rerum Novarum, pontosan megelőlegezi a kollektív elv szerint szervezett társadalmak napjainkban is friss tapasztalatait, melyek szerint „legkevésbé törődnek azzal, aminek a legtöbb gazdája van: a magáéval mindenki a legjobban törődik, a közössel már kevésbé, vagy csak amennyire őt illeti, és mert úgy gondolják, hogy úgyis törődik vele valaki más, inkább elfeledkeznek róla”. Az emberek először a sajátjukról gondoskodnak, s csak utána a közösről, mert úgy hiszik, hogy arra úgyis ügyel valaki. A gondok nem a tulajdoni állapottal vannak, hanem az emberi természettel, az önzéssel. Ezért Arisztotelész szerint az lenne helyesebb, ha nem tulajdonreformot dolgoznánk ki, hanem meghagynánk a magántulajdont, s az embereket nevelnénk úgy, hogy a birtoklás ne a visszaélések, hanem az „élvezetek kútforrása” legyen. A hamis tanúk, a visszaélések, a gazdagok előtti csúszás-mászás mindenütt megfigyelhető, „csakhogy ezek a bajok nem a vagyonközösség hiányából, hanem a gonoszságból fakadnak”. A társadalom problémái tehát nem pusztán anyagi okokra: a javak szűkösségére vagy az elosztás hibáira vezethetők vissza, hanem az emberi természetre és az erkölcs hiányára. A magántulajdon egymagában nem forrása a bajoknak, az viszont elengedhetetlen, hogy erkölcsi törvények iránt elkötelezett polgárok kezében legyen, hiszen akkor „az erény következtében a vagyon használata a közmondás szerint alakul: közös lesz a jó barátok vagyona”.
A politikai közösség szabadsága és virágzása, valamint a magántulajdon megléte közötti kapcsolat csak egyik oldala a kérdéskörnek. Egy másik, hasonlóképpen fontos aspektus, amelyre Arisztotelész fent idézett érvei egyértelműen utalnak, az erény hiánya és a társadalmi problémák összefüggése. A poliszokban tapasztalható bajok fő forrása az emberi gonoszság, ezért aki ezen segíteni szeretne, annak az emberi lélek és jellem felemelésére kell figyelmet fordítania.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969