2013. I-VI
 

A félig ismert és félreismert szociális piacgazdaság
Bod Péter Ákos

A szociális piacgazdaság szellemi alapjainak megalkotásában elsőként Wilhelm Röpke nevét kell megemlítenünk. Gondolatait egyelőre szakmai körökben is kevesen ismerik, holott a magyar közvéleményben annak idején igen élénken hatottak. Die Gesellschaftskrisis der Gegenwart című könyvét 1942 tavaszán adták ki; fordításban elsőként éppen magyarul jelent meg A harmadik út címmel 1943-ban, majd a nagy siker hatására második kiadásban is kiadták a rákövetkező évben. A Civitas Humana 1944-ben született, angolul 1948-ban adták ki először, majd azóta többször is. Magyarul viszont csak részletekben, válogatott fejezetek formájában olvasható. A német nyelvű társadalomtudományos gondolkodásban természetesen manapság is jelen van Röpke, Walter Eucken és az ő freiburgi iskolája (Alfred Müller-Armack, Alexander Rüstow, Erwin von Beckerath), a szociális piacgazdaság szakirodalma igen gazdag, s e gondolati körnek jelenleg is megjelenő folyóirata az ORDO. A gyakorlatban pedig Ludwig Erhard pénzügyminisztersége idején tesztelhette a német gazdasági élet a szociális piacgazdaság koncepcióját — ez volt a német „gazdasági csoda” időszaka.
Az alábbiakban egy immár fél évszázada megalkotott és kipróbált gazdaságpolitikai irányvonal mai, hazai viszonyainkra alkalmazott üzenetéről lesz szó. Minthogy a szociális piacgazdaság koncepciója a XX. század derekához, gyakorlata pedig a német gazdasághoz kapcsolódik, természetesen eleve kérdéses, hogy a XXI. század elején, a mostani igen nyitott gazdaság viszonyai között érdemes-e még élő és követendő mintaként tekinteni rá. Tézisem az, hogy a magyar körülmények közepette még mindig érvényes nézetrendszerről van szó, amely — mutatis mutandis — igencsak hasznos lehet a konzervatív politikai értékrendet követő kormányzatok és pártok számára. Az viszont bizonyos, hogy társadalompolitikai feltételeink és nemzetközi körülményeink közepette a fogalom tartalma sok kritikus ponton már más, mint az 1950–60-as évek Németországában vagy akár az 1990-es évek elejének Magyarországán volt.
Gazdaságpolitikáról szólva nálunk nem kerülhető meg az a tény, hogy a jelenleg aktív — és eme írás készítésének időpontjában kormányzati hatalmat gyakorló — gazdaságpolitikusok zöme még a szocialista gazdaság idején szerezte meg szakmai tudását és kormányzati rutinját. S nemcsak ők szocializálódtak az államszocialista viszonyok között: a gazdasági szakmák gerincét adó mai felnőtt nemzedék szintén itt élt és dolgozott az elmúlt évtizedekben. Márpedig ez a tágas gazdasági döntéshozói, elemzői és ügyvezetői kör közgazdasági felfogásában és fogalomhasználatában nem képes függetleníteni magát attól, hogy milyen is volt a régebbi gazdaság- és társadalompolitikai főáram. A hazai előtörténet miatt bizonyos fontos fogalmak és viszonyítások itt más tartalmat kaptak, mint a szocialista tervgazdaságtól mentes múltú nyugati demokráciákban. Nálunk például a konzervatív jelző mást jelent, mint Nyugaton, s e tájon a hatalmi monopóliumot gyakorló párt értelmezésében terjedtek el olyan szavak, mint reform, konzervatív, szociálisan érzékeny, progresszív. Mindezt előre kell bocsátani ahhoz, hogy a szociális piacgazdaság irányzatának fél évszázaddal ezelőtt kialakult fogalmai és evidenciái között el tudjon igazodni a magyar olvasó.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969