2013. I-VI
 

Kapcsolatban a jövővel
Pusztai Gabriella

(Közösség és környezet — újra felfedezett fogalmak) Az egyént körülvevő szűkebb közösségnek, a közvetlen környezeti hatásoknak az iskolai pályafutásban játszott szerepe az utóbbi időben újra a figyelem középpontjába került. Ez az érdeklődés nem kizárólag az oktatáskutatásban tapasztalható; a társadalomszerkezeti modell érzékenyebbé tétele érdekében a kortárs társadalom leírásának kategóriái is a társadalmi miliő, a szubkultúrák és az életstílus csoportok fogalmával bővültek. Az efféle megközelítésmód mellett az az érv szól, hogy a modern társadalomban, „túl a renden és az osztályon” (Beck, 1999), az életstílusok és az értékekről hozott döntések megismerése révén a társadalom sokkal finomabb szövete tapintható ki. Erre a szemléletmódra különösen nagy szükség van a gazdag belső strukturáltságú cigányság bizonyos rétegeinek leírásakor. Ezért a hagyományos kemény változók mellett a szubkultúrákra jellemző életstílust, a társas kapcsolatokat meghatározó érték- és identitáskategóriákat is érdemes figyelembe venni a társadalmi szegmentáció leírásakor és a társadalmi folyamatok magyarázatakor (Hradil, 1995, Fábián, Róbert, Szívós, 1998, Kolosi, 2000).
Az életmód és az értékek mellett az ezeket nagymértékben befolyásoló közvetlen kapcsolatrendszer jellemzői is a társadalomban elfoglalt hely fontos mutatóivá válnak. A társadalom mikroszintjének meghatározó erejét mutatja az is, hogy a társadalmi státuselérés folyamatában a hagyományosan nagy szerepűnek tartott tőkefajták — mint például a szülők által birtokolt kulturális tőke — mellett a környezet hatásait összefoglaló társadalmi tőke hatása is felismerhető (Coleman, 1990) a társadalmi, közelebbről az iskolai mobilitás alakulásában.
A század első felének empirikus kutatásaiban Morenónak a Hudson Intézetben végzett vizsgálatai óta nagy hagyománya van a közvetlen társadalmi környezeten, a formális társadalmi alakulatokon belül létező informális kapcsolathálózatok kutatásának (Mérei, 2000). A mintavételi eljárások finomodásával az egyének általában csupán hasonló helyzetű esetek csoportjaiként jönnek számításba, míg a közösségi vagy szervezeti minták a nagyobb populációk nagyobb statisztikai pontosságú felmérése kedvéért megritkultak. Ez az individuális szemlélet a weberi értelemben vett cselekvés helyett csak a viselkedés magyarázatára képes, kevésbé tartja megvalósíthatónak az egyéni szándékok vizsgálatát, s ritkán törekszik arra, hogy választ keressen az egyéni célorientációk közösségi cselekvésre vezető, cselekvésrendszerré való összerendeződésének mikéntjére (Coleman, 1989), vagyis figyelmen kívül hagyja a konkrét társadalmi kapcsolatok szerepét az egyén önálló döntéseinek kialakulásában.
A társadalmi tőke Coleman szerinti meghatározásának egyik eleme hasonló Bourdieu (1999) széles körben ismert kapcsolati tőkéjéhez: „Azon aktuális és potenciális erőforrások összessége, amelyek a kölcsönös ismeretségek vagy elismerés többé-kevésbé intézményesült viszonyai tartós hálózatának birtoklásához kapcsolódnak” (Coleman, 1994). Másik eleme azonban új távlatokat nyit a fogalom értelmezésében, minthogy olyan erőforrásokról beszél, amelyek egy közösséghez tartozáson alapulnak. A colemani társadalmi tőke nagyságát a csoporton belüli normák erőssége, a közösségi viszonyok szerkezeti állandósága és a társadalmi érintkezések stabilitása növeli, s a társadalmi tőke nem a konfliktusos mezőben összeütköző egyének (Bourdieu, 1999), hanem a társadalmi csere rendszerében együttműködő, ezáltal a közjót gyarapító cselekvők kapcsolathálózatainak közös tulajdonsága (Coleman, 1990).
Coleman elméletének alapköve tehát az egyéni szintű szükségletek kielégítésére irányuló szándékos cselekvés. Ez minden esetben a környezet hatására valósul meg, amely ösztönzi és korlátozza az egyén viselkedését, szűri és értelmezi az információkat, jelentéseket artikulál, erőforrásokat allokál. Ennek alapján értelmezte Coleman (1988) az iskolában lezajló folyamatokat, s úgy vélte, döntő fontosságuk van a tanulót körülvevő közösségek jellemzőinek, mert ezek révén az egyén nemcsak a számára elérhető anyagi és kulturális javakból részesülhet iskolai pályafutása során.
Hipotézisének kialakításakor Coleman a relációs szempontot érvényesítő strukturális elemzés (Welman, 1991) empirikus tapasztalatait gondolta tovább, amely a társadalom egyének és csoportok kapcsolatain alapuló szövetét vizsgálja, s az egyéni cselekvést a kapcsolati struktúrák kényszerének figyelembevételével értelmezi. A szakirodalom különbséget tesz gyenge és erős kötés között. Az előbbi a nagy társadalmi vagy térbeli távolságokon átívelő laza összeköttetés, ismeretség (Granovetter, 1991), míg az utóbbi a szoros kapcsolattartás, amelyet vagy zárt szerkezeti felépítés jellemez, vagy közös értékek és normák elfogadásán alapul (Coleman, 1988).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969