2013. I-VI
 

Az FM-ügy története, 1949–1952
Timár János

A múlt év tavaszán egyik barátom felhívta a figyelmemet Honvári Jánosnak a Valóság 2001/12. számában közölt tanulmányára, amely az 1951-ben eltávolított erdőmérnök-hallgatók történetét írja le a helyi dokumentumok alapján. A tanulmány elolvasása után megküldtem neki az általam írt visszaemlékezés vonatkozó fejezetét, majd kölcsönösen kicseréltük a rendelkezésünkre álló dokumentumokat. Ezt követően Honvári kollégám 2002. szeptember 12-ei levelében azt írta: „Úgy gondolom reagálni kellene a cikkemre, kiegészíteni, pontosítani. Biztos vagyok abban, hogy a szerkesztőség ez elől nem zárkózna el.” Javaslatomat a szerkesztőség elfogadta. Ezek után elég sok időbe telt, amíg sikerült ötvenhárom évvel ezelőtti kollégámat, akivel azóta nem találkoztam, felkutatni. Egészségi állapota miatt további időt vett igénybe, amíg Honvári írását és az én írásomat, valamint mindkettőnk alapdokumentumait elolvasta. Észrevételei alapján az írásomat kiegészítettem. Az itt közölt cikk a 2001 tavaszán családi-baráti célra írt eredeti szöveg stilárisan kissé módosított és kiegészített változata, amely az FM-ügy közérdekre számot tartható részét tartalmazza.

A Földmívelési Minisztérium hatalmas kapuján 1949. október 1-jén léptem be először a Szakoktatási Főosztály helyettes vezetőjeként. A megbízás váratlanul és felkészületlenül ért. A kezdeti bizonytalanság után munkám egyre jobban érdekelt; sokat és örömmel dolgoztam. A munkahelyemhez közeledve első pillantásom mindig a minisztérium hatalmas épületére esett. A második emelet jobb oldalát a Szakoktatási Főosztály foglalta el. Szobám ablakai a napfényben ragyogó Parlamentre, a Duna csillogó vizére, a budai hegylánc zöldjére néztek. De mostanában mindent szürkévé festettek gondjaim. Az utóbbi időben már kedvetlenül mentem a munkába. Így volt ez 1952. március 9-én reggel is, bár nem számítottam rá, hogy sorsfordító napom lesz.
Az íróasztalon heverő előjegyzési naptár aznapra is sok feladatot jelzett. Pontosan fél tizenegykor azonban a titkárnő Halász Péter miniszterhelyettest kapcsolta. A kagylóból, a kimérten barátságos „Jó reggelt, Timár elvtárs!” helyett rideg, parancsoló hang hallatszott: — Timár? Gyere le hozzám! — Mikor? — kérdeztem. — Most, azonnal! — válaszolta Halász.
Sejtettem, hogy nem jó hír vár. Lassan baktattam a végtelen hosszúnak tetsző miniszteri folyósón főnököm szobájáig. Belépésemkor Halász, köszönés nélkül, rákezdte: — Te azt kérted tőlem, helyezzünk más munkahelyre. Eleget teszünk a kérésednek. Felmentünk helyettes főosztályvezetői beosztásodból, s áthelyezünk a Vízépítő Vállalathoz segédkönyvelőnek. Jelentkezz Berki igazgatónál! — mondta, majd órájára nézett, s folytatta: — Most tíz óra negyven van. Szedd össze személyes holmidat, s tizenöt percen belül hagyd el az épületet. A pártbizottság szocializmusellenes cselekedeteid miatt vizsgálatot indított ellened. A többit majd megtudod.
A közlés nem ért teljesen váratlanul. Jó ideje éreztem a minisztérium pártitkárának és egy-két politikailag túlsúlyos vezetőnek a bizalmatlanságát. Ezért 1951 őszén más munkakörbe helyezésemet kértem. Halász akkor kenetteljesen azt mondta: — Te csak dolgozzál nyugodtan! A párt bízik benned. Ha problémánk lesz, szólni fogunk. — Most hát szóltak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969