2013. I-VI
 

Filmtörténet
Kapronczay Károly

A mozgó-, majd a hangosfilm a XX. századot kifejező talán legnépszerűbb „találmány” lett, amely tömegszórakoztató jellegén túl — részben a technika nyújtotta lehetőségek és tökéletesedés által — a modern kort jól kifejező művészet lett. Ahogyan a XIX. században a fényképezés nem szorította ki a művészet világából a festészetet, úgy a mozifilm sem „számolta fel” a színházat, bár a filmvásznon megjelenő színésztől más jellegű alakítást kívánt („moziszínész” lett). A játékfilm azonban a színjátszás igazi népszerűsítője lett. A filmezésnek saját formanyelve és művészeti eszközrendszere alakult ki, hiszen elkerülhetetlenné vált, hogy a képek erejével, művészeti nyelvével a film sajátos hangulatot teremtsen, s kifejezze a belső világot.
Nemes Károlynak, a jeles és avatott filmtörténésznek Filmtörténet című kötete valóban csak felvillantásként követi nyomon a filmművészet elmúlt száz esztendejét, ahogyan könyvének alcímében (A filmművészet fejlődésvonalának vázlata) kiemelte. Műve izgalmas olvasmány. Nemcsak a film történetével ismerkedhetünk meg, hanem áttekintést kapunk az európai és az amerikai filmekről, stílusokról, irányzatokról, nagy egyéniségekről stb. is. Louis Lumière 1895. február 13-án nyújtott be szabadalmi kérelmet a filmkészítésre. Ugyanannak az évnek a végén (december 28-án) megtartották az első nyilvános filmvetítést, s hódító útjára indult a film. Kezdetben csak azt vették filmre, amit a valóságban láthattak; a kezdeti időszakot a mechanikus másolás jellemezte. Georges Méliès azonban már a filmezés adta trükklehetőségeket is kihasználta, burleszkszerű filmkomikumokat alkotott, s ő lett az elindítója a „cselekményes” filmkészítésnek. Ez az alkotási mód már feszegette a fényképszerűség határait; nemcsak „másolta” a témát, hanem a cselekmény „fordulatait” is követte a filmvásznon. Ismert irodalmi történeteket, drámákat, vígjátékokat filmesítettek meg, s a cselekmény kifejezőerejét a színészi teljesítményre alapozták. A némafilmben azonban az alakítás még gyakran pantominszerű játékra épült.
A némafilm korszakában jól elkülöníthető műfaj lett a naturalista dráma, a burleszk, s élesen kirajzolódott az európai filmgyártásban a német expresszionizmus és a francia impresszionizmus. A burleszk hozta meg a mozi igazi átütő sikerét: a közönség eredendően az olcsó szórakozás területén találkozott a filmmel, s nem várt tőle mást, mint könnyed időtöltést. Buster Keaton és Charlie Chaplin egyaránt elévülhetetlen érdemeket szerzett e műfajban, s bár a burleszk még később is élt, jellegzetesen némafilmes műfaj maradt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969