2013. I-VI
 

Gazdálkodás, vállalkozás, etika
Blümel Ferenc

A szerző, Menyhay Imre munkássága, szociológiai, gazdaságszociológiai és gazdaságpszichológiai egységesítő elméletalkotása jól ismert az olvasó előtt, a tudományos párbeszéd részévé vált. Új könyvének címválasztása szóösszetételében talán meglepetést kelthet, de éppen azt fejezi ki, ami a szerző célja gazdaságszociológiai munkájával: bemutatni a gazdasági racionalitás, valamint a racionalizmus és a szociokulturális értéktételezés szoros, paradox, a társadalmi túlélés feltételeként megjelenő kapcsolatát a maga rejtett, bonyolult rendszerében, ellentmondásaival és sürgősen felismerendő feladataival.
Általános társadalomelméletét szélesíti, s a gazdálkodás és a vállalkozás területére specifikálja. Ennyiben alkalmazott szociológiát művel, de mindvégig megtartja általános társadalomelméleti alapvetésének vezérfonalát. A gazdálkodás társadalmi jelenség, amely társadalmi kapcsolatokon alapul. Témája kibontásában az emberközi kapcsolatok értelmezése áll a középpontban. A bázisdualizmus — a normatív és viselkedési struktúrák — erőterében a társadalmi alanyok normavezérelt viselkedésének kölcsönhatásaiból épülnek fel a társadalmi folyamatok, amelyek konjunktív vagy diszjunktív jellege képezi a választóvizet az etikai értéktételezés számára.
Könyve négy nagy részéből az elsőben kijelöli alapproblémáit, bevezeti alapfogalmait, s alkalmazás közben bemutatja szemléletét. Menyhay könyvében bizonyítja, hogy a különféle tudományos empíriák inflációiban a kritikus gondolkodás fejlesztése érdekében szükségünk van átfogó, általános elméletre, hogy az emberi kapcsolatok különböző szintjein képesek lehessünk a megfelelő reflektivitásra. Meghatározza, hogy a gazdálkodás a szükségletkielégítés érdekében a legkedvezőbb alternatíva választását jelenti. Ha viszont szem elől tévesztjük, hogy a tőkeérdek racionalitása spontán, az örömszerzés elvén alapuló egyéni érdekben realizálódik, a kollektív érdek, a társadalmi cél-összeférhetőség érvényesülése kisiklik, s a társadalmi túlélést veszélyezteti. A gazdasági racionalizmus és a gazdasági maximalizáció, valamint a szabadpiaci mechanizmusok egyoldalú érvényesülése nem vet számot az ember mint társadalmi alany irracionális aspektusaival. Az emberi hajtóerőként megfogalmazott agresszió, egoizmus, birtoklás (aeb) komplexuma negatív, önkorlátozás nélküli érvényesülése magát a gazdálkodás és vállalkozás lehetőségét építi le. A háttérszervezetek világának monetáris gazdaságfilozófiája és a termelés technikai feltételeinek fejlődése paradox módon szükségtelenné teszik az embert. Útban a húsz a nyolcvanhoz társadalom felé a gazdasági racionalizmus talaján az irracionalitás tagadása annak fokozódására vezet, s a természet visszaüt. A szándékolt eredményesség megfordítása szerint mindazok a folyamatok, állapotok, amelyeket a természet automatikus vagy vegetatív mechanizmusok alá rendelt, feltétlen engedelmességet követelnek, s ha az ember akaratával ezeket befolyásolni igyekszik, az ellenkezőjét éri el, mint amit szándékozik. A társadalmi együttműködéseket meghatározó normatív mozzanat teljességében a kultúra s a benne megtestesülő etika és erkölcs képes a negatív előjelű aeb komplexum előjelének megfordítására. A spontán érvényesülő örömelv az önkorlátozás, az önszervezés, az önerő (az absztrakció, a humor, a képzelőerő, a szelídség és a szánalom képességei) alapján kiegészül a realitás elvével, amely számol az én–te, én–mi, mi–ti társadalmi kapcsolatok és folyamatok létezésével is. Alapjai az eredeti etika formájában (a jóval való önazonosítás szükséglete, az archetípus, az őselfojtás és a szociális lelkiismeret) rendelkezésre állnak kultúránk humanizálására, de kifejlődésükhöz hosszú képzési folyamatra van, illetve lenne szükség, amely az oktatási-nevelési intézmények domináns intézménnyé tételét igényelné.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969