2013. I-VI
 

Világuralom — hitelre
Ankerl Géza

Vance Packard már 1957-ben megjelent népszerű könyvében, A rejtett befolyásolásban (The hidden persuasion) felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak erőltetve, hanem egyszerű meggyőzéssel is megtörhető az emberek ellenállása, sőt, a meggyőzés „szabad szemmel” észrevehetetlen formákat is ölthet. A hatalom gyakorlásának fő eszköze a jutalmazás, illetőleg a büntetés lebegtetése, s csak szélsőséges esetben az erőszakos (katonai-karhatalmi) megtorlás vagy megsemmisítés. A hatalmon levőnek az uralkodáshoz rendelkeznie kell a szükséges erőforrásokkal, vagy legalábbis erőfitogtatással el kell hitetnie, hogy léteznek e források, ő maga pedig legyőzhetetlen, mint Oz, a csodák csodája. Történelmi példák is mutatják, hogy a tekintéllyel való meggyőzés harc nélküli győzelemre vezethet, mert az ellenfél már előzetesen rávehető az egyoldalú lefegyverzésre, s területe ellenállás nélkül elfoglalható, államrendszere pedig felszámolható — mint nemrég Irak esetében is történt. Jelenleg pedig, láthatólag hasonló séma szerint, az anglo-amerikai Egyesült Államok vezette Nyugat egy másik muzulmán állam, Irán esetében is ezzel próbálkozik.
A nemzetközi közéletben uralkodó hierarchikus vagy hegemóniákkal tarkított anarchikus konstellációk természetesen nem elsősorban egyének és csoportok közti viszonyokat érintenek, hanem intézményközieket, amelyeket ma az egyszerűség kedvéért egységesen államoknak nevezünk, s amelyek általában több emberöltőt is túlélnek.
Nemrég megjelent könyvünkben már részletesen kifejtettük, hogy a világtörténelem minden korszakában voltak a többi kortárs civilizációs szférával szemben hatalmi túlsúlyban levő államalakulatok, birodalmak. Vita tárgya azonban, hogy egyszerre több civilizációs szféra egymás mellé rendelve létezett-e, vagy szükségképpen minden időszakban az összes többi állam a fölényben levő alárendeltségébe — pozitívabb kifejezéssel: vonzáskörébe — került-e. Ha a befolyásos birodalmak alapján osztjuk korszakokra az emberiség történetét, akkor elsőként (Kr. e. 500-tól 200-ig) a Földközi-tenger körüli (görög-római) hellenisztikus civilizáció élvezett elsőbbséget, majd India került előtérbe egészen Kr. u. 600-ig. Ezután (600-tól 1000-ig) a muzulmán világ vette át a vezető szerepet, majd Kína következett 1000-től egészen a 1500-ig. Ekkor vette kezdetét a nyugati civilizáció manapság is kimagasló szerepe. E kultúrkörön belül stafétaváltás zajlott le az európai kontinens és a szigetországi angol világbirodalom között, majd az Atlanti-óceánon túlra került át a vezető szerep: anglo-Amerika — amelyet először Martin Waldseemüller nevezett Amerikának, s választotta el a térképen világosan Európától — vette át „az első egyetemes nemzet” (Seymour Martin Lipset) szerepkörét.
Mint azt már kifejtettük, egy civilizáció elsődlegessége könyvtárakat és más kultúrintézményeket működtető metropolisok kialakulásával járt együtt. Kr. e. 200-ban az indiai Pataliputra (ma Patna) háromszázötvenezer lakossal a világ akkori legnépesebb városa volt. Kr. u. 900-ban a muzulmán Bagdad kilencszázezer lelket számlált, 1000-ben pedig Córdoba (a világ legnagyobb könyvtárával) négyszázötvenezret. A világ legnépesebb városainak lélekszám-növekedése azonban nem töretlen. 1100-ban a kínai Kaifeng vezetett négyszáznegyvenezerrel, 1200-tól 1300-ig Hangcsou lakossága kétszázötvenötezerről négyszázharminckétezerre nőtt, míg 1400-ban Nanking (négyszázhetvenezer), 1500-ban pedig már Peking (hétszázezer) volt a világ legnépesebb olyan metropolisa, amelynek lakossága később egymillió fölé nőtt. Európában csak a XIX. században szárnyalta túl egy város lakossága az egymilliót, s az is a brit szigeteken: London 1850-ben már 2 320 000 lelket számlált, s 1900-ban a brit világbirodalom fővárosában már hatmilliónál is többen éltek. New York azonban már 1925-ben túltett Londonon, 7 774 000 lakossal.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969