2013. I-VI
 

Dandzsanrabdzsaj tevékenysége és hagyatéka
Obrusánszky Borbála

Az egyik jelentős „áttörés” akkor történt, amikor D. Cagaan doktori disszertációját 1963-ban magáról Rabdzsajról írta. Néhány, a szocializmus korában megjelent írás a szent irodalmi munkásságát dolgozta fel leginkább; közéleti, filozófiai, színházi és vallástörténeti munkásságáról akkoriban alig esett szó. Dandzsanrabdzsaj szellemi hagyatékát és használati tárgyait a kutuktu egyik késői tanítványa, a takilcsi őrizte az 1938-as mongóliai kolostorrombolás és vallásüldözés során. A megmaradt kéziratokból 1990 után a tudományos kutatók megismerhették a szent vallási tárgyú munkáit is. Jómagam azon kevés külföldi kutatók közé tartozom, akik a témával kapcsolatban kutatásokat végezhettek a területen (én a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj keretében).


(Dandzsanrabdzsaj tevékenysége) Az első Gobi-jin nojon kutuktu cím a XVII. században jött létre Mongóliában. Dandzsanrabdzsaj a korábbi életeit Indiában és Tibetben töltötte. A XIX. század közepén megfestette korábbi megtestesüléseit, ennek alapján Indiában tizennyolcszor, Tibetben tizenkétszer született újjá. A tibeti tulku láma, Szandzsabajszan halála után a XVII. század elején mongol területen reinkarnálódott, a hagyomány szerint azért, hogy a hitet ott is megerősítse. Ezért nem is egy, hanem három helyen jelent meg egy időben. Agvaangoncsig, a Góbiban megszülető első kutuktu Dzsingisz kán nemzetségéből származott.
Az ötödik Gobi-jin nojon kutuktu 1803-ban született a Gobi mergen van hosun területén, a mai Dornogobi megye területén. Megmaradt önéletrajza alapján életének legfontosabb eseményei jól ismertek, bár az önéletírás elég tömören vall saját életútjáról. Szegény családból származott, szülei a mandzsu uralkodó tevecsordáját őrizték. Életrajza szerint akkor váltak igazán szegénnyé, amikor egy farkas megette egyetlen lovukat. Ekkor apjával gyalogosan járták a vidéket. Gyermekkori vándoréletét felnőtt korában, már kutuktuként, élő istenként is folytatta. Lehetséges, hogy utazásai gyermekkori élményeiből, vagyis a mongolok nomád életmódjából fakadt, esetleg összekapcsolódott a vörös sapkás vagy nyingmapa rend hagyományával, hiszen a szerzetesek szintén állandóan egyik helyről a másikra vándorolnak, távol áll tőlük a teljesen letelepedett életmód. Rabdzsaj hatéves korában lett lámanövendék. Különleges tehetsége korán megnyilvánult, hét-nyolc éves korától verset írt. A különleges gyermek híre gyorsan terjedt a hosun területén, s az ott élő lámák benne fedezték fel a Gobi-jin nojon kutuktu következő megtestesülését. A negyedik kutuktu, Dzsamjan-Ojdovdzsamsz ugyanis szintén költő volt. A mandzsu udvar 1794-ben elfogta, Pekingbe szállította és kivégeztette. Kolostorának minden tárgyát Örgööbe szállították, s megtiltották a szent újjászületésének felkutatását. Amikor mégis felismerték a kisfiúban a kutuktut, a vidék tudós lámája, Navaan agramba kubilgan félig titokban végezte el a beiktatást. Nem az eredeti címen szentelték fel, hanem a Navaan agramba csordzs címet adták neki. Amikor a mandzsu udvar tudomást szerzett arról, hogy ilyen cím nem létezik, Pekingbe hívatták a kisfiút. Mivel az egyházi vezetők –– a dalai és a pancsen láma –– ragaszkodtak ahhoz, hogy fiú igazi szent, a mandzsu udvar is elfogadta őt hivatalosan, sőt egy Kuanji-szoborral ajándékozta meg.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969