2013. I-VI
 

Alföld-kutatás és -fejlesztés
Kapronczay Károly

Az Európai Unióhoz való csatlakozás elhúzódó tárgyalásainak egyik központi kérdését a mezőgazdaság adta, illetve annak szerkezete, termelékenysége, tőkeképessége stb. Bizonyos, hogy a „felállított” követelmények alapos változtatásokat hoznak, s nem csak az agrártermékek minőségével, termelhető mennyiségével kapcsolatban. Az európai agráregyensúly érdekében bizonyos –– nem kis nagyságú –– területek kiesnek majd a közvetlen növénytermesztés alól, helyükre erdőt, legelőt, halas tavakat vagy mást kell telepíteni. Az ilyen mértékű változtatások jogos aggodalmakat keltenek, főleg arra gondolva, hogy a rendszerváltoztatás előtti negyven esztendőben –– a gyakran változó mezőgazdasági politika következtében –– ellentmondásos, a magyar táj adta lehetőségekkel ellentétes helyzetek formálódtak ki.
A magyar mezőgazdaság fejlődésének iránya 1945 után elsősorban az ország gazdaságpolitikájához igazodott, követte azokat a hazai adottságokhoz nem illeszkedő torz modelleket, amelyek vagy az energiaforrásnak, vagy az emberi és szakmai felkészültségnek voltak híjával. Gondoljunk csak a hazai nyersanyagokat hiányoló iparosítási tervekre, amikor a vas- és kohóiparhoz az alapanyagokat külföldről hozták be, s a gyenge minőségű termékeket olyan áron állították elő, hogy azokat jóval olcsóbban lehetett volna külföldről beszerezni. Erőltették a bányászatot, emberek tízezreit foglalkoztatták, bányászati központokat alakítottak ki, hogy azután –– az 1980-as évek közepétől –– reménytelen munkanélküliek tömegét, funkció nélküli városok sorát „hozzák létre”. A példákat sorolni lehet, megnevezve a magyar gazdaság és állam súlyos terheit, amikor városnyi tömegek ilyen-olyan segélyekből voltak kénytelenek életüket tengetni.
A magyar mezőgazdaság 1945 utáni útja is „vargabetűkkel” tarkított. Az 1945 tavaszán kiosztott földeken meginduló gazdálkodás éppen hogy „beindult”, szaporodni kezdtek az önkéntes értékesítési (úgynevezett dán típusú) szövetkezetek, amikor a fordulat éve (1948) után kiépülő szovjet mintájú állam erőszakos módon megkezdte a kolhoz típusú szövetkezetek szervezését, a nagyüzemű mezőgazdaság szervezését, amelyben az „előirányzat”, a pontosan meghatározott termelési mennyiség volt a döntő, nem pedig a táj adta lehetőségek teljes és jó kihasználása. Nem volt elég gép, a rendelkezésre álló munkaerőt rosszul használták fel, igás erővel nem lehetett a gépekhez igazított terveket teljesíteni, míg a tsz-ből –– valóban emberi bátorsággal kimaradó –– egyéni gazdákat a kulákellenes „hadjáratokkal” teljesen tönkretették. A falusi emberek százezrei a közeli városokba, ipari központokba mentek dolgozni, s kialakult az ingázók első nagy tömege. A falu szerkezete szétesett, gyökértelen emberek lepték el a városokat, akik kétlaki életeikkel már se ide, se oda nem tartoztak. Ezért is fordult szembe a szövetkezetekkel 1956 őszén a falusi lakosság, elemi erővel szétverve azt, ami tőle idegen volt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969