2013. I-VI
 

Zsákutcák a gazdálkodásban
Menyhay Imre

(A szocializmus zsákutcája) A szocializmus zsákutcája az analitikus gazdaságpszichológia szempontjából arra vezethető vissza, hogy az oszthatatlan aeb-komlexumot — az agresszió, az egoizmus és a birtoklás összefonódását — e rendszerben elemeire igyekeztek szabdalni, s az elemek egyenrangúságát kívánták megváltoztatni. Ez a művi változtatás egyrészt abban nyilvánult meg, hogy nem elégedtek meg az egoizmus nemesítésével, vagyis azzal a törekvéssel, hogy az egoizmust az altruizmus (a kollektivizmus) egészítse ki, hanem sokkal inkább az egoizmusnak a hivatalból való száműzését tűzték ki célul. Ezzel az önérdekű vállalkozást és annak eredményességét fosztották meg hajtóerejétől, elvették tőle a pszichikus alapot. Másrészt az aeb-komplexum egyedre szabott agresszivitását, a vállalkozás rámenősségének forrását kollektívagresszivitásba, kollektív vállalkozásba igyekeztek átalakítani. Ennek az lett a következménye, hogy az önérdekű agresszivitás ott keresett érvényesülési lehetőséget, ahol a legkisebb ellenállásba ütközött, vagy ott, ahol egyáltalán nem ütközött akadályba, hanem a kommunista ideológia szolgálatába lehetett állítani, merthogy más lehetőség nemigen adódott. Ezt a jelenséget a pszichológia az eltolt vagy áttételezett agresszió fogalmával tartja számon. Az eltolt agresszió a szocialista nemzetköziség forradalmi megvalósításának propagandisztikus, anyagi, katonai támogatásában, koncepciós perekben, tömeges kitelepítésekben, kivégzésekben és a belső ellenséggel szembeni éberség követelményének felállításában fejeződött ki. Az eltolt agresszió más irányban nem is igen tudott hatni, mert a szocialistának nevezett állam szigorúan ügyelt arra, hogy a szocialista társadalmat építő új embertípus benyomása — a társadalmilag és gazdaságilag hátrányos helyzetűek felemelkedéséért folytatott harc humánus arculatának erősítése céljából — az állati szintről felemelkedő ember benyomását keltse. Ennek érdekében az állam ugyan az állati kegyetlenségeknek tartott viselkedéseket megszégyenítő diktatúrát is jogosnak tartotta, de küzdött minden olyan jelenség ellen, amely a korlátlan kapitalizmus zabolátlanságából származó erkölcsi romlást képviselte.
Brezsnyev 1972. április 22-én, Lenin századik születésnapján tartott ünnepi beszédében többek között azt mondta: „Ott, Nyugaton a kriminalitás elképesztő hulláma uralja a társadalmat, s a társadalom teret hagy a zűrzavaros erőknek, amelyek kábítószerezéssel és pornográfiával beteges lelkületű emberek perverzitásának kedveznek. A Nyugatnak ez a morális hanyatlása elegendő ahhoz, hogy a nemzetközi szocializmus és kommunizmus győzelmét abszolút biztosan magával hozza.”
A birtoklás interpretációjának is meghasonlás lett a vége. Míg a magánbirtoklás növekedése (az anyagi gyarapodás) progresszívan közelítette meg a társadalmi bűnösség fogalmát, addig az államilag támogatott kollektív birtoklást nagy erkölcsi értékkel ruházták fel. A kollektív birtoklás kívánt mértékű növeléséhez azonban mindinkább hiányoztak azok a pénzügyi eszközök, amelyeknek anyagi hátterét az egyéni érdeket mellőző vállalkozások képtelenek voltak megteremteni. Ennek ellenére a gazdasági növekedésre építettek, jóllehet az — a Föld behatároltságára való tekintettel — amúgy sem valósítható meg az ember és a környezet károsodása nélkül.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969