2013. I-VI
 

A történelem gyermekei
Trembeczki István

A két elmélet, amire fentebb utaltunk, Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című, 1992-ben írt könyve, valamint Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, 1996-ban megjelent műve. A két neves amerikai politológus e könyveiket megelőzően a Foreign Affairs című folyóiratba írt, a XX. század végének égető politikaelméleti kérdésére választ kereső rövidebb cikkeikkel robbantak be a tudományos életbe, könyvtárnyi vitát kiváltva. Ez a kérdés a következőképpen fogalmazható meg: a szocialista rendszer és a Szovjetunió összeomlása után, a kétpólusú világ megszűnésével milyen paradigmával ragadhatnánk meg a közelmúlt világpolitikai eseményeit, ami elhelyezi azt a történelem egészében, s egyúttal útmutatót adhatna a közeljövő számára?
Mindkét elemzés számos kérdéskört érint a történelem, a filozófia és a politológia tudományterületeiről, hiszen elemzésüket a történelem egészét átfogó igényű történetfilozófiai alapvetéssel támasztják alá, bár elmondható, hogy Fukuyama műve inkább filozófiai beállítottságú, míg Huntington nagyobb hangsúlyt helyez a politikai, stratégiai kérdésekre. E tanulmány terjedelmi okok miatt nem térhet ki a két munka részletekbe menő vizsgálatára, sem számos tézise implikációinak, elméleti hátterének elemzésére, hanem csak gondolataik vázlatos bemutatására és kritikus összehasonlításukra vállalkozik.
Francis Fukuyama könyvében a fentebbi kérdésre azt a választ adja, hogy a liberális demokráciák győzelme világtörténelmi jelentőségű, mivel eszmeileg vetélytárs nélkül maradtak, és ez a társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedés teljesen kielégíti polgárait. Ennek következtében viszont a történelem véget ért, bár jelenleg még különböző társadalmak és politikai rendszerek vannak a földön, az elkerülhetetlen történelmi fejlődés a liberális demokráciák felé mutat.
Fukuyama az emberiség történelmét egy lineáris fejlődési folyamatnak látja, amely a modern természettudomány és a technika fejlődésének hatására elérkezett arra a pontra, ahonnan már visszafordíthatatlan változásokat tudhat maga mögött, s amelyet egy esetleges katasztrófa is csak ideig-óráig tudna eltüntetni. Ez az emberi életvilágot gyökeresen átalakító változássorozat a XVI–XVII. századi Európából indult ki az úgynevezett mechanizmus, vagyis az anyagi világgal kapcsolatos tudás folyamatos bővülésének következtében. Az új módszeren alapuló természettudományos ismeretanyag meghatározott irányú történelmi változásokat indított el. Egyrészt az alkalmazott technikai fejlesztések kiváltotta katonai fölény révén, ami racionális államszervezetre, központosításra, nemzeti egység megteremtésére, egységes adó- és jogrendszer megalkotására stb. ösztönözte az államokat. Másrészt a modern természettudomány a gazdasági fejlődés előidézésével is meghatározott irányba tereli a történelem menetét. Az iparosítás, a technika intenzív alkalmazása a gazdasági élet racionalizálását követeli meg, nyomában modern bürokratikus apparátus, munkaerőpiac, városiasodás, vagyis a társadalom egészének struktúraváltozása következik be. Tehát a katonai vetélkedés és a lehetséges jobb életszínvonal elérése hasonló modern urbanizált és racionalizált munkaszervezésre épülő gazdaságot hozott és hoz létre.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969