2013. I-VI
 

Magyar hadifoglyok Belgiumban a második világháború után (1945–1947)
Hortobágyi Péter

A hadifogság történetével hazánkban hivatalosan több évtizedig nem volt tanácsos foglalkozni, ezért örvendetes, hogy a rendszerváltás óta megszaporodtak a visszaemlékezések és a hadifogsággal foglalkozó kiadványok. A volt hadifoglyok egyesületekbe tömörülve, konferenciák szervezésével járulnak hozzá ahhoz, hogy kiderüljön az igazság a több százezer ember sorsáról. Tennivaló azonban akad még bőven. Különösen a háború után nyugatra került hadifoglyokat illetően, mert amíg a Szovjetunióba elhurcoltakról hébe-hóba megjelenhetett egy-egy írás — Sztálin nagylelkűségét hangsúlyozva, amiért hazaengedte őket —, addig a „nyugatosok”-ra a feledés homálya borult. Igencsak kevés olyan alapos elemzés áll a rendelkezésünkre, amely a kérdés minden részletével foglalkozik. Tudomásom szerint eddig mindössze egy átfogó tanulmány jelent meg a nyugati magyar hadifoglyokról. Ma sem tudjuk pontosan, hány honfitársunk halt meg a nyugati lágerekben, nincs teljes listánk azokról a táborokról, ahol magyarokat őriztek a világháború után, bizonytalan becslésekre kell szorítkoznunk az emigrációban maradtak létszámát illetően. Külön kutatási téma lehetne annak vizsgálata, hogy miért mindig a magyarokat engedték utoljára haza a hadifogságból.
Dolgozatommal arra a néhány ezer magyar hadifogolyra kívánom felhívni a figyelmet, akik a világégés után — az esetek többségében még gyerekként — Belgiumba kerültek, egy olyan országba, amely nem állt hadiállapotban hazánkkal. A vizsgált téma természetéből kifolyólag munkám a jövőben bizonyára kiegészítésre szorul, de remélem, hogy új adatokkal is szolgál a hadifogolykérdés történetéhez.
Dolgozatom megírásához P. Sunou belga történész tanulmánya szolgáltatta a kiindulópontot. Ebben a szerző bemutatja a második világháború után a szövetségesek által Belgiumnak átengedett hatvannégyezer német hadifogoly életét, hangsúlyozva a belga széntermelésben való szerepvállalásukat. Két esetben azonban azt is megemlíti, hogy a német foglyok között magyarok is akadtak. Az egyik idézet így szól: „A Belgiumban levő német hadifoglyok között magyar állampolgárok is voltak, akiket besoroztak a Harmadik Birodalom hadseregébe. 1946. április 15-én azoknak, akik hajlandók voltak két évig a bányákban dolgozni, szabad munkavállalói státust adományoztak. 1947. január 22-én feloldozták őket kötelezettségük alól, s hazaszállították őket.”
Következő lépésként a brüsszeli Musée Royal de l’Armée et d’Histoire Militaire erre vonatkozó levéltári anyagát vizsgáltam át, majd kutatásaimat a honi Országos Levéltárban és a Hadtörténelmi Levéltárban folytattam. A hivatalos dokumentációt a volt hadifoglyok által kitöltött kérdőívek, visszaemlékezéseik, magánleveleik és a Pintér Ernővel készített interjú egészítette ki.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969