2013. I-VI
 

Külpolitika, népcsoport, tömegtájékoztatás
Tefner Zoltán

Természetesen a birodalmat alkotó tizenegy népcsoport közül nem mindegyiknek volt ez a helyzet egyértelmű. Többen más jellegű politikai rendszert szerettek volna, amelyben nemzeti céljaikért hatékonyabban tudtak volna dolgozni. Ilyen csoportot alkotott a cseh nemzet, amely kimaradt az 1867. évi alkuból, s nem érvényesültek sem trialista (Bécsből, Budapestről és Prágából irányított háromközpontú birodalom), sem föderalista reformtervei. A birodalomból kifelé kívánkoztak az olaszok is, rájuk az éppen születőben levő olasz nemzeti állam hatott nagy vonzerővel. Az Erdélyben nagy számban élő románság számára a kialakuló Románia hasonlót jelentett, mint az olaszoknak Garibaldi radikális-nemzeti mozgalma. Az utóbbiak csoportjához sorolhatók a magyar korona országterületén élő szerbek, akik a Balkán nagy részét belakó szerb nép részének tekintették magukat, s politikai pártjaik nagy része vérmes híve volt Nagy-Szerbia kialakításának. Ellentmondásokat fedezhetünk fel az ausztriai államterületen, Galíciában, a lengyelekkel együtt élő rutén vagy ukrán népesség1 politikai viselkedésében. Alapjában véve — múltjukat, hagyományaikat, valamint a monarchia addigi uralkodóihoz és kormányaihoz főződő patriarchális viszonyukat illetően —osztrákbarát felfogás alakult ki bennük, ám a XIX. századi ellentmondásos kelet-európai nemzeti átalakulás összezavarta bennük ezt a némiképp naivitásból táplálkozó képet, s politikai mozgalmaiknak eleinte kisebb, a századforduló táján viszont már egyre nagyobb része nyíltan követelte a birodalmon belüli teljes elkülönülést és az Oroszországhoz való csatlakozást. Összességében tehát a nemzetiségek a dualizmus rendszerét tették egyre törékenyebbé, s ezáltal destabilizáló tényezővé váltak a nagy európai külpolitikában is.
A rutén népcsoport természetes politikai ellenfelévé a monarchián belül a lengyelség vált. Mind az európai országok belpolitikájában, mind az afrikai gyarmatosítás történelmében a hatalomgyakorlás és a hódítás fő eljárásai közé tartozott a megosztás technikája. A rutének említett elidegenítése a monarchia politikai céljaitól annak az egyszerű ténynek a következménye volt, hogy a birodalmi politika 1848 után megosztotta az ukrán politikai mozgalmat, s ezt a mesterségesen előidézett belső szakadást 1867-et követően még azzal is megtetézte, hogy a Galíciában területileg egyébként is megosztottan élő két csoport között hatalmi és törvényi eszközökkel tovább fokozta a történelmi gyökerekből táplálkozó éles ellentétet. A hatalmi eszköz az volt, hogy a galíciai lengyelségnek olyan privilégiumokat adtak (az oktatás, a közigazgatás, a választás, a sajtó stb. területén), amelyek politikailag és emberileg egyaránt favorizálták őket, s lehetővé tették a majdnem hárommilliós rutén népesség feletti uralmukat.
A galíciai ukránokban az állampolgári másodrendűség érzése nemcsak a lengyelekkel szemben történelmileg kialakult, késő középkori eredetű ellenszenvet fokozta sokszor a szélsőségekig, hanem a dualista rendszerrel szemben is megmutatkozott ellenérzésük. Mivel e rendszer a két nem szláv népelem, a német és a magyar uralmi szupremáciájával volt összekötve, az ellenszenvből e két népnek is kijutott. A hatás–ellenhatás törvénye alapján pedig ha az osztrák-német és a magyar liberális kiegyezéspártiak a dualizmus védelmében elfogadták a kihívást, a gyakori polémiák éle igen gyakran irányult az ukránok, az olaszok, a csehek és a románok ellen. A végtelenített körmozgás a dualizmus egész időszaka alatt megszüntethetetlennek bizonyult, s bármilyen kísérlet eleve kudarcra volt ítélve, mivel e helyzet a soknemzetiségű állam belső lényegéből következett.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969