2013. I-VI
 

A revíziós gondolat
Szabó András Péter

A két világháború közti időszak magyar külpolitikájának talán legfontosabb motívumát, a revíziót veszi górcső alá Zeidler Miklósnak, az ELTE BTK oktatójának az Osiris Kiadónál megjelent műve. Az igényes kis könyv nem elégszik meg a téma szakirodalmának, az eddig napvilágot látott kutatási eredményeknek a puszta összefoglalásával, hanem szemléletében és forrásaiban is új utakat keres. Amennyire ez lehetséges, igyekszik pártatlanul, sine ira et studio bemutatni a Monarchia felbomlásától a második világháborúba való belesodródásig tartó időszakot. Célja nem az ítélkezés, hanem a történelmi folyamatok gondos elemzése. Ennek megfelelően mind a „sérelmi történetírás”-tól, mind az elmúlt évtizedek kötelező nemzeti önostorozásától elhatárolja magát.
A kötet nyolc fejezete közül az első a trianoni békediktátum hátterében rejlő folyamatokat igyekszik megvizsgálni. Vázlatosan áttekinti a magyarországi nemzetiségek öntudatra ébredését, amelynek során, az autonómia követelésén túllépve, eljutottak a függetlenség gondolatáig. A szerző bemutatja, hogy miként találkoztak ezek a törekvések az első világháború győztes nagyhatalmainak pillanatnyi érdekeivel. Az utóbbiak a „béketárgyalások” menetét és a békediktátumot elemző rész főszereplői: azok az érdekek, amelyek az újabb háborútól való félelem légkörében lesöpörték a színről az addig annyiszor hangoztatott wilsoni önrendelkezési elvet, s amelyek tudatos elnagyoltsággal nyúltak bele Közép-Európa politikai-nemzetiségi viszonyaiba. A békediktátum létrehozói a szerző szerint nem annyira e téren, mint inkább a következményeket tekintve voltak tudatlanok.
A trianoni döntés nemhogy békét, de még nyugalmat sem hozott, sőt, újabb és újabb feszültségeket szült. Az újonnan meghúzott államhatárok egyáltalán nem igazodtak az etnikai határokhoz (még kevésbé az áhított történetiekhez), az ország számára engedélyezett kicsiny hivatásos hadsereg a megmaradt területek védelmére sem volt elegendő, a határon túlra került magyar kisebbségek jogait pedig csak beválthatatlan garanciák és üres frázisok vigyázták. Természetes, hogy ezek után hazánk legfontosabb politikai célja a fenti méltánytalanságok megszüntetése és a kérdéses cikkelyek felülvizsgálata lett, egyetlen szóval: a revízió.
A revízió különböző aspektusaival foglalkozik a könyv további hat fejezete. Zeidler Miklós világosan megkülönbözteti a fogalmat a vele sokszor szándékosan összemosott irredentizmustól. Míg a revizionizmust jogi megközelítés jellemzi, s tárgyalásos úton akarja elérni egy bizonyos nemzetközi szerződés felülvizsgálatát, addig az irredentizmus az ideológia ingoványos talaján áll, célja az idegen uralom alatt álló nemzeti területek visszaszerzése, s ennek érdekében sem szavait, sem eszközeit nem válogatja meg. Az irredentizmus szalonképtelen műfaj, nem a nemzetközi politika, hanem a közhangulat vagy a háború szférájába tartozik.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969