2013. I-VI
 

A mémplexek (a szógének) mint metainformációk és információk
Jagusztin László

A tisztánlátás érdekében célszerű bizonyos áttekintést elvégezni. Jelenlegi világtudatunk különbséget tesz az anyag, az energia és az információ mint létállapotok között, amelyek különbözőségük ellenére együtt léteznek egy közös tér-idő létformában. A létállapotok, erős és gyenge kölcsönhatásaik folyamata és arányaik változásai az idő-térben, a kronotópiában lesznek mérhetők. Az információ a létállapotok rendezettségét vagy rendezetlenségét, továbbá a változások irányát és sebességét rögzíti, s lehetnek alapegységei és ezekből felépíthető rendszerei. Az információ tehát különleges tulajdonságú, hiszen nemcsak az anyagot és az energiát mint létállapotot, hanem a saját entrópiáját (rendezettségi fokát) is reprezentálja, szevezi, alakítja.
Amikor tehát metainformációról beszélünk, mindezt figyelembe kell vennünk. Az információ tárgynyelvi és metanyelvi jelenlétén túl arra is ügyelnünk kell, hogy a „meta-” szó kettős funkcionális jelentésű. Egyrészt minden metanyelvi elem és kijelentés a tárgynyelvre vonatkozik, másrészt úgy írja le vagy méri a tárgynyelvet, hogy azon túli jelleget ölt, vagyis olyasmit állapít meg a tárgynyelvről, ami annak keretei között nem értelmezhető. Ez a többlet az, ami a metarendszereket szükségessé és fontossá teszi.
A metainformációs fogalmak és kijelentések tehát azt mondják el, azt írják le, hogy a rendezettséget (az entrópiát) hogyan méri, s mérésereményeit miképp rögzíti az információ. Ha erősen laicizáló levezetést adunk, akkor a következőket mondhatjuk.
1. Gondolati nyelvhasználatukban (cogito ergo sum), közbeszédünkben, közírásunkban jeleket (jelentéseket) használunk, s velük végzünk konvencionális szabályok szerinti vagy azoktól eltérő műveleteket.
2. A tényleges világ a tárgynyelv, s jelrendszereink ehhez képest metanyelvek a „meta-” szó mindkét értelmében. De ebben a vonatkozási rendszeregyüttesben hogyan és mikor beszélünk információról, ha az az entrópiát rögzíti? Valószínűleg úgy, hogy a jelentésekkel (jelekkel) és a kijelentésekkel különböző műveleteket végzünk: a jelentéstanok, a logikák, a logikai szemantikák, a szemantikus logikák mind ezekkel a műveletekkel és eljárásokkal foglalkoznak. Amikor például azt vizsgáljuk, hogy a menni ige milyen főnevekkel kapcsolódhat, akkor a tipizáláskor információhoz jutunk. Számos más nyelvtani eljárás is információt eredményez. A ragok, jelek és képzők mind-mind erős és gyenge kölcsönhatásokat hoznak létre. A különböző grafemikus struktúrák is információképző eljárások, s a poétikai struktúrák jó része is ilyen. Mindezek azért nehezek iskoláskorban vagy akár később is, mert nem következnek közvetlenül a jelentések puszta összevonásából. Az úgynevezett esztétikai élmény és az információ kapcsolata külön feltárandó. Az információ lényege tehát a struktúraképzés, hiszen a rendezettség ebben nyilvánul meg. A strukturáltság teszi ugyanis lehetővé a kapcsolatteremtéseket, a kölcsönhatásokat, a mérést, az összehasonlítást és egyre összetettebb struktúrarendszerek létrehozását.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969