2013. I-VI
 

A szex és a film
Nemes Károly

Mivel nagyon sok film foglalkozik a szexszel (s még több érinti), némiképp be kell határolnunk a tárgykört. Banalitás, hogy szerelem nincs igazán szex nélkül, fordítva viszont ez egyáltalán nem igaz. Következésképp nem feladatunk a szerelem témájának boncolgatása (ezt a Valóság 1997/11. számában már egyébként is megtettük), csupán a szex filmbeli megjelenésével érdemes foglalkoznunk. Bármennyire megdöbbentően hangzik is, a szex és a film kapcsolatának vizsgálatakor az ábrázolási sajátosságokon keresztül filmtörténeti tapasztalatok is szerezhetők, hiszen ennek a területnek a minősége sem független a filmművészet változásaitól.
A behatároláskor ki kell zárnunk a tárgyalásból a kimondottan pornográf filmeket. Nem tehetjük meg azonban, hogy a megfelelő helyen említést ne tegyünk az úgynevezett szexfilmekről, amelyek a fő vizsgálati területünknek tekintett művészfilmekre is hatottak. Éppen a szex esetében ugyanis nagyon laza a művészet határa. Ugyancsak ki kell zárni azokat a filmeket, amelyek ismeretterjesztő céllal mutatják be ha nem is magát a szexet (bár ez is előfordul), de a meztelenséget. Előfordul ilyesmi a primitív törzsek életének feltérképezésében vagy a korai német kultúrfilmekben. (Wilhelm Prager például Az erő és szépség útját [1925] az emberi test bemutatásának szentelte.) A meztelenségnél többet láttattak Erich F. Bendernek a szintén felvilágosító céllal készült (vagy ekképp álcázva terjesztett) Helga-filmjei: Helga (1967), Helga és Michael (1968) stb. Ugyancsak el kell tekintenünk azoknak az alkotásoknak a vizsgálatától, amelyekben részleges meztelenség látható, de ennek nincs a néző felé megnyilvánuló erotikus szerepe. Julien Duvivier Táncrendjében (1937) a mulató táncosnői ugyan félmeztelenek, ám ez nem több, mint couleur locale, azaz környezetrajz. Bár a meztelenség nem mindig hozható közvetlen kapcsolatba a szexszel, ábrázolási lehetőségeitől nem függetleníthető a filmbeli szex. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem születtek még olyan meglehetősen erős szexuális töltésű filmek, amelyekben nem fordult elő meztelenség. S nem csupán akkor volt ez így, amikor a meztelenséget csak nagyon korlátozottan lehetett ábrázolni. Talán érdemes néhány ilyen példa kiemelésével kezdeni az áttekintést.
Mack Sennet 1915-ben jött rá arra, hogy a szép lányok fürdőruhában mennyire vonzzák a közönséget. Egész csapatot szervezett belőlük. Közülük emelkedett ki Gloria Swanson, akiből hamarosan a Gyönyörű Cicamica a kádban lett. Ebben az időben fürdőszoba-berendezésekről csak szöveges reklámok jelenhettek meg a sajtóban, képek nem. Az Épp időben (1916), a Szénaboglya (1916) és más filmekben viszont Swanson kádban fürdött. Természetesen nem mutatták teljesen meztelenül, de ami látszott belőle, az meglehetősen sokat sejtető volt, s a néző egyáltalán nem a tisztálkodás gondolatát társította hozzá. Ugyancsak sejtetésről beszélhetünk George Fitzmauritce A sejk fia (1926) című filmje kapcsán. Nem is annyira akkor, amikor Ahmed (Rudolf Valentino) megerőszakolja Jasminát (Bánky Vilmát), hanem inkább a mulatóbeli tánc közben. A fátylak által teremtett sejtelmesség hatásosabb volt a meztelenségnél is.
Természetesen erotikus hangulatot árasztottak a vampokat bemutató filmek is. Rudyard Kipling verse nyomán készítette el Frank Powell Volt egy bolond (1914) című művét Theda Barával (Théodosia Goodmannel), aki talán az első vampnak tekinthető. A bolond természetesen a férfi, aki elszökik feleségétől és gyermekétől egy színésznővel, s hiába próbálkozik, nem képes szabadulni tőle: a nő elkábítja áttetsző hálóingjével és selymes hajzuhatagával (későbbi filmjeiben Bara többet is megmutatott), s végül a férfi a színésznő karjaiban leli halálát.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969