2013. I-VI
 

Pénzügyi szilánkok
Dr. Fonda Ferenc

A gazdaságtudomány, Solow amerikai közgazdász véleményével ellentétben, semmivel sem bajlódik többet teendőinek és jellegének meghatározásával, mint mondjuk a szociológia, a lélektan vagy más társadalomtudomány, sőt a legtöbb közgazdász nem is a maga és tudománya illetékességi körével van elfoglalva. A többségnek nem jogosultsága, hanem tematizálandó, megoldandó problémája van, amelyhez a szakmai módszertani arzenálból keresi a „technikát, technológiát — a szerszámokat”. A nem annyira megmagyarázni, mint inkább érteni akaró embert ritkábban fenyegeti a Leon Festinger által „kalapácshatás”-nak nevezett jelenség, amikor is kalapáccsal a kezében az illető, mint a kisgyerek, mindent megkalapál: a törékenytől a folyós-nyúlós dolgokig. A magyarázási betegség közgazdászi tünetegyüttesében így előkelő helyet kapnak például a szociál- és gazdaságpolitikai görbentyűk, érintőik és inflexiós pontjaik, amelyek csupán a szellemi tanácstalanság kezdetét láttatják. Azaz: nagyképű emberek helyes nézeteit bármiről.
Az értő-megértető közgazdász ellenben hajlandó leereszkedni témája sajátszerűségéhez, a dolog „épp így”-létéhez, ahogy a társadalomontológusok mondják. Azt azonban nehéz megítélnie, mi is az a társadalmi tény, amely harag és elfogultság nélkül, a maga változékonyságában vizsgálható. Sőt, a kutatás szükségképp töredékes marad, hiszen az indukciónak szűk a kifutási tere és ideje, pláne, ha a kutató még egyetemi polgár, aki csak belekóstol az önálló kutatásba.
A Pénzügyi szilánkok című tanulmánykötet ürügyén elmondottak, persze, nem kívánnak gazdaságtudományi tudás szociológiai elméleteként vagy tudáselméletként tündökölni, szokásos szakmai fontoskodásokat ironizálni. Minek is?
A mindannyiunk számára komoly pénzügyekben ezúttal egyetemi hallgatók és fiatal tanáraik ragadtak tollat. Az eredmény egy olvasmányos egyetemi segédkönyv, amely emellett — zsargonszegény mű lévén — a szűkebb szakmán túl is érdeklődésre tarthat számot.
A több mint ötszáz oldalas kötet a pénzügyek minden kiemelkedő problémakörével foglalkozik, néha többféle megközelítésben, mellőzve az öncélú bíbelődéseket, amelyek gondolatkísérletnek álcázzák magukat a lehető legrosszabb helyen és alkalommal.
A kötet szerkesztője, Lentner Csaba, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Pénzügytan-Számvitel-Statisztika Intézetének igazgatója a kötet első fejezetében csaknem félszáz oldalon elemzi, hogy melyek a pénzügyi kihívások ezredfordulónk Magyarországán, különös tekintettel a hallgatók, a tanárok és a kutatók feladataira az adekvát teoretikus válaszok keresésében. A szerkesztő egyben a tudományos műhelymunka irányítója is, ismert gazdaságpolitikus, akinek éppúgy nem csupán helyi jelentősége van, mint például Bod Péter Ákosnak, Lajtner Tamásnak, Nagy Pongrácnak, Mellár Tamásnak vagy Plenter Jánosnak. Ezt hallgatói is tudják, amint konzulensi igénybevételének mértékén túl a tanulmánykötet második részében „szilánkok”-ként bemutatott tudományos diákköri dolgozatok kifejtésmódjából is látszik. Oktatójuknak nem a modorát vagy a szempontjait veszik át a tanítványok, hanem körültekintését, alaposságát, igazmondási kényszerét és a langyosság, az egyfelől-másfelől iránti utálatát. Ettől, persze, még megteremtődött az egyes tanulmányokban a kritikai hangvétel és a pozitív kifejtés egyensúlya. Ez pozitív közgazdaságtan, noha nem comte-i, friedmani (többnyire sumák-sunyi) értelemben. Sok szó esik a piacról, de az írásaikat itt publikálók nem tévednek a Soros György által fallibilisnek (csalókának) nevezett piaci fundamentalizmusba, hiszen már legalább annyira tudják, mint a dekonstruktőr Marx-kritikus Derrida, hogy a Fukuyama-féle demokráciamitológia szintén fallibilis, azaz csalóka. Ez pedig pénzpiaci elemzések során is különös óvatosságra int, gazdaságfilozófiai kitérők nélkül is.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969