2013. I-VI
 

Demográfia és evolúciós entrópia

Köztudomásúan az ember az egyetlen olyan élőlény, amely tudatában van halandóságának. Saját létünk végességének ismerete nemcsak az egyén tudatát határozza meg, hanem a tudomány is fontos vizsgálati területet lát benne. Mindeközben nemcsak a várható élettartam meghosszabbítására szolgáló módszerekről van szó, hanem azon alapvető kérdésekről is, amelyek az öregedés folyamata és életünk korlátozott volta kapcsán merülnek fel.
A halandóság tanulmányozásából kiviláglott, hogy az öregedéssel párhuzamosan növekszik az elhalálozás valószínűsége. A kilencvenedik életévtől viszont megcsappan a halálozási ráta növekedése. Ez a krónikus betegségek sikeres leküzdésére vezethető vissza. Ha az emberek nem halnak meg rákban meg szív- és érrendszeri betegségekben, akkor a belső eredetű öregedési folyamatok csak később vezetnek halálra.
A várható élettartamot befolyásoló egyik tényező a táplálkozás. Patkányokkal végzett kísérletekből kiderült, hogy azok az egyedek élnek hosszabb ideig, amelyek nem fogyasztanak tetszés szerinti táplálékadagot. Amikor 60–70%-kal csökkentették az állatok kalóriafelvételét, az élettartamuk átlagosan 20–30%-kal meghosszabbodott. Habár a patkányok nem tekinthetők a legkiválóbb összehasonlítási alapul, mégis fölvetődik a kérdés: nem lehet-e hasonló eredményt az embernél is elérni?
Habár első pillantásra úgy látszik, vajmi kevés köze van egymáshoz a halálozási ráta időskorban észlelhető csökkenésének és a megszorított kalóriafelvételnek, mindkét jelenség az „evolúciós entrópia” fogalomkörébe tartozik. A magyarázatot célzó eddigi próbálkozások a darwini evolúciós elmélet matematikai modelljein nyugodtak, amelyek elsősorban a populációk növekedési rátáját vették figyelembe. A kutatók abból indultak ki, hogy ez a ráta határozza meg a darwini rátermettséget, vagyis két populáció konkurenciaharcának kimenetelét. Csakhogy ez az összefüggés — mint egyik tanulmányunkban kimutattuk — csak akkor helytálló, hogy a populációknak végtelenül sok egyede van. Véges nagyságú populációkban ezzel szemben az „evolúciós entrópia” határozza meg a konkurenciaharc kimenetelét, amely mérhető érték, s az életkorra jellemző termékenységet és a halálozást tükröző számértékből adódik. A nagy evolúciós entrópiájú populációkra az jellemző, hogy az egyedek szaporodóképes életszakasza és elhalálozási életkora egyaránt széles határok között mozog. Kis evolúciós entrópia esetén szűkebbek ezek az időhatárok.
Ez az összefüggés akkor válik világossá, ha összehasonlítjuk a nagy evolúciós entrópiájú modern ipari társadalmat a kis entrópiájú vadászó-gyűjtögető kultúrákkal. Míg az ipari államokban tizenöt és negyvenhat év közé esik az egyedek szaporodóképes életszakasza, s az átlagos várható élettartam eléri a hetvenöt évet, addig a vadászó-gyűjtögető életmódú őseink szaporodóképessége a tizenötödik és a harmincadik életév közé esett, s az átlagos várható élettartamuk huszonöt évre korlátozódott. Ha ehhez a magas gyermekhalandóságot is hozzávesszük, kiderül, hogy a felnőttek életkora az elhalálozáskor viszonylag szűk határértékek között változott.
Az evolúciós entrópiával megragadható egy populáció kormegoszlásának stabilitása, ha a populáció demográfiai ingadozásokat szenved el. Ilyen ingadozást idézhetnek elő a nemzésben és a halandóságban mutatkozó, időben korlátozott változások, amelyek éhínségek, járványok vagy háborúk folytán állhatnak elő. A nagy evolúciós entrópiájú populációkban az ingadozások viszonylag csekély hatásúak a populáció nagyságára, míg a kis entrópiájú populációkban drámai következményekkel járhatnak. A nagy entrópiájú populációk, így a nyugati világ ipari társadalmainak népességei hamar ellensúlyozzák a kormegoszlást módosító tényezőket. Az ilyen népességek egy-két nemzedék alatt képesek visszatérni a korábbi állapothoz. A kis entrópiájú populációk, például a fejlődő országok népességei ellenben tartósan megsínylik a kormegoszlás módosulásait, s esetükben csak több nemzedék múltán áll helyre az eredeti állapot.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969