2013. I-VI
 

Az etika és az idegtudományok

Az 1997-ben gyártott Gattaca című film a génsebészettel átalakított világot ábrázolja. A film főhőse és hősnője ellátogat egy koncertre, ahol a zongorista egy olyan darabot ad elő, amelynek eljátszására csak azok képesek, akiknek mindkét kezén hat ujj van. E társadalomban szabad utat kapott az emberek genetikai tökéletesítésére való törekvés. Úgy módosították örökletesen őket, hogy mentesek legyenek olyan fogyatékosságoktól és betegségektől, mint a kopaszság, az elhízás vagy a cukorbaj, s ugyanakkor magasak, jóképűek és intelligensek legyenek. Abban a koncertteremben kizárólag Ethan Hawke élt genetikai tökéletesítéstől mentes életet, egyedül neki adatott meg, hogy a természetes fogantatás genetikai lottójátéka általi esélyeket próbálja kiaknázni.
Hasonlítsuk össze e jelenetet egy olyan helyzetképpel, amely a neurotechnológia (vagyis az agy manipulálását lehetővé tevő technológia) elterjedése nyomán állna elő! A színházban baloldalt helyet foglaló idős urat az menti meg az Alzheimer-kórtól, hogy egy beültetett készülék védőhatású vegyi anyaggal öblíti át az agysejtjeit. A közönség soraiban ülő egyik kislánynak az orvosok szerint olyan nagyagykérge van, amelynek köszönhetően majdan elnyeri a fizikai Nobel-díjat, de csak akkor, ha folyamatosan szedi a megfelelő összetételű „kognitív” szereket. A bejáratnál ácsorgó biztonsági őrök alkalmazásának az volt az előfeltétele, hogy agyuk tomográfos vizsgálatával megállapítsák, nem hajlamosak-e dührohamokra. A színpadon fellépő zenészek pedig olyan gyógyszerek hatása alatt állnak, amelyek meggyorsítják a reflexeiket, élesítik a hallásukat, s lecsillapítják a lámpalázukat. Ez a kép meglehetősen hasonlít a Gattacáéra, nemde?
Habár gyakran elsiklanak felette, a neurotechnológia terén bekövetkezett haladás ugyanolyan jellegű és jelentőségű kérdéseket vet fel, mint a genetika vívmányai. A géntechnológiával kapcsolatos aggodalmak három fő kategóriába sorolhatók. Először: milyen mértékű genetikai szűrést szabad bizonyos emberi tulajdonságokat illetően engedélyezni? Másodszor: ki férhessen hozzá az ilyen információkhoz? Harmadszor: mi történik akkor, ha az ilyen tulajdonságok tetszés szerint módosíthatók, esetleg olyan mértékben, hogy az már az ember mibenlétéről alkotott fogalmakat is kérdésessé teszi?
A neurotechnológiával kapcsolatos aggályok ugyanebbe a három kategóriába tartoznak. A neurológusok hamarosan képessé válhatnak az emberi agy szűrésére, a lelki egészség megállapítására. Az ilyen információk adott esetben eljuthatnak akár a munkáltatókhoz és biztosítótársaságokhoz is. Arra is mód nyílhat, hogy a hibás személyiségvonásokat gyógyszerekkel és implantátumokkal szükség szerint „helyreigazítsák”. Némely filozófus szerint a neurológusok még arra is képessé válhatnak, hogy lerántsák a leplet a filozófiai gondolkozás kibicsaklásairól annak kimutatásával, hogy miként hozza meg az agy ténylegesen a döntéseket, s mindez az emberi természet lényegét fogja érinteni.
A neurobiológusok kutatásait egészen a legutóbbi időkig az a felfogás korlátozta, amelynek tükrében az emberi aggyal végezhető kísérletek többsége etikátlannak minősült. A hagyomány azt diktálta, hogy a neurológusok ölbe tett kézzel üljenek mindaddig, amíg be nem sétál az ajtón egy olyan beteg, akinek az agyában olyan helyen keletkezett daganat vagy sérülés, amelynek a funkciójára még nem derült fény. Ideális esetben az ilyen betegnek valamilyen feltűnő magatartásbeli sajátsága van — mondjuk szorozni képes, de összeadni nem, vagy a macskákat bántalmazza, viszont a kutyákkal jól bánik —, s ez a sajátság kapcsolatba hozható a károsodott agyterülettel. Ily módon feltérképezhető a különböző agyterületek funkciója.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969