2013. I-VI
 

Az etika és az idegtudományok


A normális ember kezelésére irányuló tendencia érzékeltetésére jó példa az „enyhe kognitív károsodás”, vagyis az öregedéssel járó kismérvű emlékezetromlás kutatása. Számos vállalat foglalkozik olyan gyógyszerek kifejlesztésével, amelyekkel ki lehetne küszöbölni az ilyesfajta memóriazavart. A kaliforniai Irvine-ben működő Cortex Pharmaceuticals kutatói például az ampakin néven ismert molekulát vizsgálják. Ez az idegsejtek sajátos receptorához kapcsolódik, s ezáltal felerősíti az egyik idegsejt felől a másik felé irányuló jelátvitelt. De egy olyan receptor működését is felerősíti, amely szerepet játszik a tanulásban. Az észak-karolinai Winston-Salemben működő Targacept cég kutatói pedig az idegsejteknek azokat a receptorait vizsgálják, amelyeknek aktiválásával növelhető az éberség, s megakadályozható a kognitív teljesítmény romlása.
Egy másik technológia, a koponyán keresztüli mágneses stimulálás szintén az agyműködés tökéletesítésével kecsegtet. Mivel az idegsejtek elektromos jelzésekkel érintkeznek egymással, s a mágneses mezők képesek ilyen jelzések indukálására, illetőleg megszakítására, erőteljes és jól célzott mágneses stimulációval befolyásolható az agykéreg aktivitása, mégpedig anélkül, hogy a kísérleti alany fájdalmat érezne. Bár még nincs teljesen tisztázva, hogy miként működik ez a dolog, a rendelkezésre álló kísérleti eredmények arra utalnak: ezen a módon javítható az ember teljesítménye, ha a memóriát próbára tevő vagy okfejtést igénylő feladatokat kell megoldani.
Az idegtudományok által felvetett legizgalmasabb kérdések azok, amelyek az emberi természet mibenlétének lényegét érintik, közelebbről azt, amiről a filozófusok és teológusok azt állítják, hogy embervoltunk alapját alkotja. A nyugati világban a „szabad akarat” koncepcióját tekintik meghatározó sajátságnak. Habár számos filozófus olyan illúziónak tartja ezt, amely segítségére van az embereknek abban, hogy interakcióba lépjenek egymással, mások viszont úgy vélik: a szabad akarat valódi, vagyis amennyiben az egyén meghatározott körülményekkel szembesül, akkor tényleg módjában áll, hogy válasszon egy sor cselekedet közül. Ez azonban nemigen fér össze azzal az elképzeléssel, hogy a mentális döntések tisztán az agyban zajló elektrokémiai kölcsönhatások következményei, hiszen ezeknek a végkimenetele várhatóan a beviteltől függ. A valóságos szabad akarat ugyancsak nehezen fér össze azzal a felfogással, hogy a korrekt erkölcsi választások egyfajta biológiai döntéshozatali program eredményeként állnak elő, s e program nem elvont okoskodás terméke, hanem az evolúció során alakult ki.
A New York állambeli Gerrisonban működő agytröszt, a Hastings Centre egyik munkatársa, Erik Parens attól tart, hogy a neurotechnológia csökkentheti azokat a lehetőségeket, amelyeknek révén az egyén megőrizheti elfogadhatóságát. Parens a következőkkel illusztrálja megállapítását: voltaképpen lényegbevágó erkölcsi döntést hozunk, amikor egy normális, egészséges gyermeknek a hiperaktivitás kezelésére szolgáló gyógyszert adunk, mert ez azt közli a gyermekkel, hogy meg kell változnia az elfogadhatóvá válásához. Ha a feledékenység, az idegengyűlölet vagy az egyén jelleméhez tartozó szertelenség elkerülhetetlen személyiségvonásból választható személyiségjeggyé alakul át, akkor az emberek hajlamosabbá fognak válni arra, hogy hátrányosan megkülönböztessék az ilyen személyiségjegyek hordozóit.


<<előző 4. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969