2013. I-VI
 

Wittgenstein jelentősége

E megkülönböztetett figyelem alapján arra a következtetésre juthat az ember, hogy Wittgenstein filozófusi státusa kikezdhetetlen. Csakhogy korántsem így áll a helyzet, mert miközben Wittgenstein hírneve egyre növekedett a nagyközönség körében, a befolyása jócskán megcsappant a filozófia tudományos berkeiben. Felvetődik tehát a kérdés: Wittgenstein jelentősége kizárólag életrajzának mozzanataiból és személyiségéből fakad-e, vagy a filozófiai teljesítménye is elegendő minőséget képvisel ahhoz, hogy kiérdemelje a filozófusok szüntelen figyelmét?
Wittgenstein 1889-ben született a hajdani Osztrák–Magyar Monarchia egyik leggazdagabb családjában. Az apja vezető szerepet játszott az osztrák vas- és acélgyártásban, míg a családja a bécsi művészeti és kulturális élet középpontjában forgott. Az ifjú Wittgenstein középszerű iskolai pályafutást mondhatott magáénak (a modern középiskolák megfelelőjét járta ki Linzben; ahol egyébként Adolf Hitler volt az egyik iskolatársa), s miután a Berlini Műszaki Egyetemen tanult, 1908-ban Angliába ment, hogy a Manchesteri Egyetemen a repüléstant tanulmányozza. Ott kezdett érdeklődni a logika és a matematikai filozófia iránt. Ezután 1912-ben Cambridge-be ment, hogy Bertrand Russellnél tanuljon, s ezzel egy életre kapcsolatba került az ottani oktatási intézménnyel. Miután felfedezte igazi hivatását, rövid idő alatt meggyőzte Russellt filozófiai kiválóságáról. Russell az önéletírásában így jellemezte Wittgensteint: „Talán ő volt az általam ismert legtökéletesebb példája a hagyományos felfogás szerinti géniusznak, a maga szenvedélyességével, elmélyültségével, gondolati erejével és dominanciájával.”
Wittgenstein az évek során számos fontos barátságot kötött Cambridge-ben, s igen sok szellemi táplálékhoz jutott a társaival folytatott vitákból. Mégis ambivalens érzésekkel viseltetett Cambridge iránt, mert ki nem állhatta azt az önelégültséget és felületes okosságot, amely megítélése szerint ott tenyészett. Emiatt azután sokszor hátat fordított hosszabb időre — nemegyszer több évre — a városnak.
Az első világháború kitörésekor Wittgenstein belépett az osztrák hadseregbe, harcolt a fronton, s kitüntették a vitézségéért. Mindemellett a háború folyamán is képes volt folytatni filozófiai munkásságát, s az egyik olaszországi hadifogolytáborban befejezte első jelentősebb művét, amely a Logikai-filozófiai értekezés címet kapta. Megjelenése után Wittgenstein felhagyott a filozófiával, mert úgy vélte, hogy megoldotta e tudományág összes főbb problémáját. Amikor az édesapja elhunyt, nagy vagyont örökölt utána, de örökrészét a háború alatt kifejlődő aszkétikus hajlama következtében a testvéreinek ajándékozta, s emiatt nehéz anyagi helyzetbe került. A húszas években az elemi iskolai tanárok göröngyös pályafutásával küszködött faluhelyen Ausztriában, de kertészként is dolgozott, s fontos szerepet játszott egy ház megtervezésében és felépítésében az egyik lánytestvére számára.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969