2013. I-VI
 

A magyarság társadalmi és erkölcsi tőkéje
Kopp Mária - Skrabski Árpád

A modern, fogyasztói világ válságának központi jellemzője ez a beállítottság, amely a „disznófejű nagyúr”, a pénztőke mindenhatóságát sulykolja, elsősorban a tévécsatornák, a reklámok és a nagyáruházak fogyasztói szentélyei révén. A pénztőkének fő jellemzője, hogy ha elosztják, mindenkinek kevesebb jut belőle, mint ha egyvalaki kaparintja meg. Ezzel szemben újra meg újra felismerjük, hogy a tőkének vannak olyan formái is, amelyeket nem kell erőszakkal vagy manipulációval elvennünk egymástól, mert mindenki annál gazdagabbá válik, minél többet ad belőle másoknak. Évszázadokon át az emberiség közös bölcsességének alapja volt ez a szemlélet, a mai társadalomtudomány azonban csak az utóbbi évtizedekben fedezi fel és fogalmazza újra a társadalmi fejlődés alapelveit. Fontos fordulatról van szó: olyan alapkérdésekre kell választ keresnie az ezredforduló társadalmának, mint hogy mi a valódi fejlődés, s mi a célja.
A 2001. évi közgazdasági Nobel-díj egyik nyertese, George Akerlof elmélete olyan szociológiai, szociálpszichiátriai és magatartás-tudományi kategóriákat emelt át a közgazdaságtanba, mint az identitás, a norma és az értékek. Az általa felvázolt modell szerint meghatározó gazdasági-társadalmi tényező az, hogy az emberek miképp élik át saját helyüket, szerepüket a társadalomban, mennyire van önazonosságuk, milyen közös értékeket fogadnak el, s melyek azok a társadalmi rétegek, amelyekben ezek a folyamatok sérülnek.
Fukuyama, az egyik legismertebb társadalomtudós A bizalom, a prosperitás alapja című könyvében azt elemzi, hogy az amerikai társadalom fejlettségének alapja nem a verseny, hanem a bizalom, vagyis a társadalmi tőke. Ha egy üzleti tárgyaláson valaki ígéretet tesz, partnere feltétlenül megbízhat annak betartásában. A mai amerikai válságjelenségek legfőbb oka éppen az, hogy nagymértékben csökkent ez a megbízhatóság. Gondoljuk végig csak a saját életünkben, hogy mennyi — bár anyagiakban is kifejezhető, de sokkal értékesebb — nyereséget hozna, ha megbízhatnánk abban, hogy a mesteremberek akkor és úgy jönnek, amikor és ahogy megígérték. E példák jól mutatják, hogy vannak olyan erőforrások a társadalomban, amelyek egymagukban nem anyagi természetűek, de anyagi erővé is válhatnak.
Hazánkban ennek az egyik legnyilvánvalóbb példája Iván László Életet az éveknek elnevezésű mozgalma. A társadalom számára óriási anyagi teher az az örvendetes eredmény, hogy a várható élettartam nagymértékben növekedett, s igen sok az idős ember. Ha csupán anyagi erővel akarjuk megoldani ezt a helyzetet, az hihetetlen összeget emészt fel, ráadásul nem is érünk el valódi eredményt, mert a szeretetet, az igazi odafordulást nem lehet megvásárolni. A mozgalom ezért azt tűzte ki céljául, hogy az ország valamennyi településén szervezzenek csoportokat az idős emberek. Akik még jó erőben vannak, segítsenek azoknak, akik már-már magatehetetlenek — sőt, pótnagyszülőként segítsenek az öregek a fiatal pároknak is, hogy néha együtt mehessenek el szórakozni. Az ilyen összefogás a társadalmi tőke legszebb megnyilvánulása.
Ha így értelmezzük a tőke fogalmát, Bibó István tekinthető a legeredményesebb magyar tőkésnek, bár olyan szegényen élt, hogy utolsó éveiben leghőbb vágya egy jó golyóstoll volt. Ezt Prágay Dezső mondta el, aki az emigráció nevében megkérdezte Bibó Istvánt, mire van szüksége. Bibó olyan szellemi erőforrás, amelyből a rendszerváltás legjobb eredményei csíráztak ki, s ma is az ő örökségéből élünk. Ugyanígy a valódi fejlődést szolgáló erőforrások az egyházak által képviselt értékek.
Melyek azok a tőkeformák, amelyek a pénztőke mellett a mai társadalomban meghatározó szerepet játszanak?
A társadalomtudósok ezek közé sorolják az emberi és a társadalmi tőkét, s kevesebbet emlegetik ugyan, de idetartozik az erkölcsi tőke fogalma is.
Nem szokták megemlíteni a kegyelmi tőkét, vagyis azt a többletet, amelyet a spiritualitás, a transzcendens igény és beállítottság nyújt a társadalomnak. Kentenich József, a schönstatti családmozgalom alapítója már a XX. század első felében hangsúlyozta, hogy mozgalmának fő célja a kegyelmi tőke gyarapítása a társadalomban. Kentenichet a hitleri Németországban 1941–45-ben Dachauba deportálták, majd a katolikus egyház tizennégy évre Amerikába küldte száműzetésbe. Ennek ellenére mozgalma fennmaradt és megerősödött, s ma már hazánkban is tevékenykedik.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969