2013. I-VI
 

Migrációs tendenciák a kárpátaljai diákok életében
Gabóda Béla

Az utóbbi időben azonban e látogatások is egyre ritkábbá váltak. Az Ungváron (ukrán nyelven) tanuló mintegy kétszázharminc-kétszázötven magyar egyetemista ily módon szinte teljesen elszakadt a magyarországi egyetemi szférától (a magyar nyelv és irodalom szakosokat kivéve) és ottani egyetemistatársaitól.
Nem állítjuk, hogy e kapcsolatok hiánya miatt keres a végzősök nagyobb része Magyarországon munkát, csupán fel szeretnénk hívni a figyelmet egy olyan jelenségre, amely egy határ menti egyetemi központra jellemző. Egy kicsit erősebben fogalmazva a kivándorlást akár agyelszívásnak is nevezhetjük. Ahogy ugyanis tanulmányomból ki fog derülni, általában a legképzettebbek döntenek a kivándorlás mellett. Természetesen ezt a folyamatot is nevezhetnénk határ menti oktatási együttműködésnek, de az elfogadott értelmezés szerint egészen mást jelent.
A (ki)vándorlás nem újfajta jelenség a kárpátaljai magyarság körében, akár a jobb kereseti lehetőséget keresőket, akár a politikai menekülteket tekintjük. A rendszerváltás után azonban kiszélesedtek a lehetőségek mind a kivándorlás, mind a külföldi munkavállalás vagy tanulás terén, s reális alternatívává váltak sokak számára. 1989 előtt a hivatalos kitelepedés szinte lehetetlen volt. A külföldi utazásokat is korlátozták, még a szerencsések is csak a volt szocialista országokat látogathatták (a legjobb esetben kétévente), a nyugati vízum pedig elérhetetlen volt az egyszerű állampolgár számára. Akkoriban alakult ki a kivándorlásnak néhány jellemző módja: szökés, megvásárlás (németek és zsidók esetében), házasság vagy névházasság. 1991 után e folyamat felgyorsult, s ekkor hagyták el a magyarok nagy számban Kárpátalját.


(Közigazgatási vázlat, politikai viszonyok, népesség) Az 1944. szeptember 26-ától október 28-áig terjedő időszak alatt került szovjet fennhatóság alá a mai Kárpátalja területe. November 26-án Munkácson összeült a Kárpátontúli Ukrajna Népi Bizottságainak első kongresszusa, s kiáltványt fogadtak el a Kárpátontúli Ukrajnának Szovjet Ukrajnával való újraegyesítéséről (Zseliczky, 1998).
A Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság 1945. június 29-én Moszkvában egyezményt írt alá a területnek a Szovjetunióhoz csatolásáról. A megállapodást csehszlovák részről november 22-én, míg szovjet részről november 27-én ratifikálták (Zseliczky, 1998, Botlik, Dupka, 1991, 53., 148. l.).
1946. január 22-én a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendeletet hozott a Kárpáton túli terület megalakításáról az Ukrán SZSZK kötelékében. (Ez lett a köztársaság ötvenedik közigazgatási területe, amely tizenhárom körzetet [ma járást], két területi jogú és három körzeti jogú várost, tizenkét nagyközséget, valamint négyszázkilencvenegy községet foglalt magában, 798 724 lakossal.) Január 24-étől az Ukrán Legfelsőbb Tanács Elnökségének rendelete értelmében a Kárpáton túli területen az Ukrán SZSZK törvényei léptek életbe.
A háborús viszonyok, a zsidó lakosság deportálása, majd az új hatalom idején a felnőtt férfi lakosság kényszermunkára hurcolása, a német családok kitelepítése, valamint a felgyorsuló emigráció és migráció nagymértékben befolyásolta a terület népességének összetételét (Makara, 1995, 101–107. l., Makara, Csavarga, 1995, 51–63.).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969