2013. I-VI
 

Olvasmány és történelem
Miskolczy Ambrus

A naplóíróról csak annyit, hogy a legnagyobb ilyen jellegű munkát hagyta ránk, mintegy száznegyven kötetet. Gyulay Lajos naplójának 1848–49-es részei a nemzet harcáról szólnak. Historiográfiai értékét az idő adja, az is, ahogy az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot látta. Kevés olyan napló maradt fenn, amely azt tárná fel, hogy szerzője napról napra követte a fejleményeket. Mindenekelőtt Széchenyi István tette ezt. Az ő naplója természetesen fontosabb forrás, mint a Gyulayé, nemcsak írója miatt, hanem azért is, mert történelmünk számos kulisszatitkára vet fényt. Országgyűlési képviselők közül egyedül Hunfalvy Pál naplóját ismerjük. Keserű olvasmány, de tanulságos, különösen akkor, ha összevetjük azt, amit bizalmasan lejegyzett magának, s azt, amit a nyilvánosságnak szóló publicisztikájában hangoztatott ugyanarról. Nagyobb terjedelmű naplóink közé tartozik László Elek gyulafehérvári ügyvéd drámai beszámolója az erdélyi polgárháború fejleményeiről. Brunszvik Teréz naplója azért is izgalmas olvasmány, mert írója nő. Gyulay Lajos naplója többek között terjedelme miatt fontos. A terjedelem pedig nemcsak mennyiség, a naplóíró önmagában is érdekes. Nem mindegy, hogy mi ragadta meg figyelmét annak, aki oly nyitott volt a világra. Persze, ha nyitottabb lett volna, talán aktívabb közéleti szerepet vállalt volna. Gyulay Lajos azonban elkötelezett szemlélő volt. Látásmódját és anyagát is értékvilága határozta meg. A szabadság híve volt, legyőzte Kossuthtal szemben érzett egyéni ellenszenvét, az ő politikájához közeledett, s csatlakozott a Függetlenségi Nyilatkozat számára kedvező hangulatot teremtő Radikális Párthoz, amelynek Újházy László állt az élén.
Lamartine műve, A girondiak története a kor kézikönyve, a nagy francia forradalom anatómiája és — hogy következtetéseinket előlegezzük — egyben a magyar forradalom önmagát író forgatókönyvének is eszmei alapja. Ez a nagy, hatkötetes mű a demokratikus politikai kultúra egyik, sokak számára legnépszerűbb kézikönyve vagy inkább kalauza lett. Gyulay Lajosnak is okulására szolgált, politikai kultúrájának épülésére; szellemi fogékonyságát erősítette. Mielőtt rátérnénk arra, hogy miként hatott és hathatott Lamartine Gyulay Lajosra, a következőkben felidézünk néhány mozzanatot a francia mű magyar fogadtatásának történetéből, majd megpróbáljuk elhelyezni a francia forradalom historiográfiájában, felvillantva e történetírásnak néhány olyan jellegzetes vonását, amely a magyar forradalom jobb megértését is segítheti.
Lamartine nagy műve 1847 tavaszán jelent meg. A magyar sajtó, miután már a mű készüléséről is hírt adott, jelezte ezt az eseményt. Érthető, hogy a magyar irodalmi világban izgatottan várták a könyvet, hiszen ismerték Lamartine-t, a költőt. A kor legnépszerűbb lírikusa volt, amíg Victor Hugo el nem homályosította alakját, s elbeszéléseiből közzéadtak magyarul is. Bérczy Károly hozzá is fogott, hogy átültesse magyarra az 1847-es nagy művet, s 1849-re nagyrészt el is készült vele, de fordítása a szabadságharc veresége miatt nem jelenhetett meg. A girondiak története magyarul csak 1865-ben láthatott napvilágot tíz kötetben, Jánosi Ferenc fordításában. Addig is az eredeti hatott. Amolyan vízválasztó volt ez a munka: választásra és tettre késztetett.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969