2013. I-VI
 

Polisz és vallás
Frideczky Frigyes

Hegyi Dolores történész Polis és vallás. Bevezetés a görög vallástörténetbe című könyvének előszavában megemlíti, hogy kötete „azt a rendkívül bonyolult és ellentmondásoktól sem mentes vallási világot mutatja be, amelyet az egyszerűség kedvéért görög vallásnak szoktunk nevezni. Ma már tudjuk, hogy a hosszú századok, sőt, mondhatjuk, évezredek alatt formálódó görög vallásosságot számtalan külső hatás érte, s ennek köszönhető az a rendkívüli változatosság és sokszínűség, amely a görög istenalakok különböző megjelenési formáiban, a kultikus gyakorlatban és a vallási képzetekben is elénk tárul. Célunk a vallási alapfogalmak tisztázása és a legjellemzőbb vallási jelenségek ábrázolása mellett éppen ennek a folyamatnak az érzékeltetése”.
A fentiek szellemében foglalkozik az „eredettörténet” folyamatával: a bronzkori Kréta vallási világával, az indoeurópai örökséggel és a mükénéi vallással. Ezt követően A klasszikus görög pantheon keretében felvázolja, sőt, osztályozza az isteneket fejlődésük, kiemelkedésük „vonalá”-val, a rájuk jellemző tulajdonságokkal, „szerepük”-kel, mellékneveik eredőjével. E főfejezetben részletesebben szól a görög istenek kultuszaiban felismerhető ősi képzetek maradványaival.
A Kr. e. VIII. század végén élt görög költő, Hésziodosz (Homérosz kortársa) „a világrend kialakulása” során beszél az istenek születéséről Theogonia című egyik jeles művében. A magyar nyelvű görög mitológiák közül kiemelkedik Kerényi Károly műve. Robert Graves kétkötetes munkája is említésre méltó. Trencsényi-Waldapfel Imre könyve szintén ismert e témakörben.
Hegyi Dolores A mykénéi vallás alfejezetben megemlíti, hogy „a homéroszi eposzokban elénk tűnő istenvilág kialakulása az Iliász megfogalmazását (Kr. e. VIII. század) megelőző ezer év folyamán ment végbe”, amikor is átvették a meghódított szigetvilág, a Balkán és részben a kis-ázsiai területek őslakosainak kulturális örökségét. „Az ezen istenalakokhoz fűződő képzetek és rítusok összeolvadtak a görögség ősi hiedelmeivel és szertartásaival, s ennek eredményeképpen egy sajátos hellén vallási világ alakult ki.”
Az istenek osztályozása során előfordult, hogy a népes görög istenvilág soraiból kiemeltek tizenkettőt, s ezeket „olümposzi” rangra emelték. Zeusz, az Iliász költője, Homérosz számára „már kétségbevonhatatlanul az istenek és emberek atyja és királya”. Héra, aki a mükénéi korban még önálló istenség, most Zeusz felesége. A jövevény Apollón itt már Görögország legsokoldalúbb és legnépszerűbb istenévé válik. Artemisz, akit Homérosz az „állatok úrnőjé”-nek nevez, s akit már Mükénében istenként imádtak, nemcsak a növény- és állatvilág, hanem az emberiség növekedéséért és jólétéért is felelős „termékenység-istennő”, némely mítoszban a vadászat szűzi istennője. Athéné ősi istennő: kezdetben hegycsúcsok, várak védelmezője, ám a városállamok kialakulása után már a városokat is oltalmazza. Hősi, „katonai” megjelenését hangsúlyozza a sisak, a lándzsa és a kerek pajzs. A tengerből a ciprusi Paphosz mellett kiemelkedett Aphroditénak, a szerelem istennőjének Korinthosz városbeli szentélyében levő papnők „szakrális prostitúció”-t folytattak. Az ugyancsak olümposzi Arésznek Athénben működött önálló szentélye. Hermészt már a mükénéi görögség is tisztelte. A bokájára nőtt szárnyak jelezték hírnök mivoltát: kereskedők, utazók és tolvajok kísérője, védője is lehetett. Démétér gabonaistennő, szó szerint „Földanyá”-t jelent. Poszeidont a „Föld férjé”-t Homérosz korában már tengeristenként tisztelték; Héphaisztosz, az istenek kovácsa, Zeusz villámait és Akhilleusz csodálatos pajzsát remekelte. Dionüszosz a szőlő, a bor, a mámor és az örömünnepek istene. „Egyes istenek bizonyos görög poliszokban kitüntetett tiszteletet élveztek.” Zeusz Olümpiában és Dodonában, Héra Árgoszban és Szamosz szigetén, Apollón Delphoiban, Délosz szigetén, Didümában, Artemisz Epheszoszban, Aphrodité Korinthoszban és a ciprusi Paphoszban, Athéné Trójában, Mükénében és Athénben volt különösképpen ünnepelt. Fákkal övezett források, völgyekben osonó folyócskák lehettek kultikus helyek — szinte napjainkig. Szent fái voltak az isteneknek: Artemisznek cédrus-, mirtusz- és diófája, Zeusznak tölgyfája, Athénének olajfája, míg Apollónnak babérfája volt, a Dionüszosz-hívők pedig fenyőtobozban végződő, repkénnyel bevont bottal ünnepeltek. Az istenek olykor állatalakban is megjelenhettek: Zeusz és Dionüszosz bika (Zeusz volt hattyú, sőt, aranyeső is), Poszeidón és Démétér ló, Athéné és Apollón különböző madarak alakját vehette fel. Figyelemre méltó, hogy a „görög istenek a hellenizmus kora előtt sohasem öltik fel szent madaraik alakját; Athéné megjelenik saskeselyű képében, de szent madara a bagoly, Apollón sólyom vagy saskeselyű alakját öltheti fel, de szent madara a holló, Zeusz kakukk képében csábítja el Hérát és hattyú képében Lédát, de szent madara a sas”.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969