2013. I-VI
 

Hermész megfosztja trónjától Prométheuszt

Hová lett az infrastruktúra? Vödrökben, szélmalmokban, háromárbocos vitorlásokban, gőzmozdonyokban, óceánjáró hajókban és légcsavaros repülőgépekben testesült meg. Melyik termék, milyen tevékenység és gazdasági intézmény elég tartós ahhoz, hogy huzamosan megbízható megélhetési alapot nyújtson a népek számára? A gazdaság szakadatlanul változik, hiszen a munkamódszerek, a munkavállaló aktív lakosság, valamint a megfelelő termelési eszközök a műszaki találmányokhoz igazodva módosulnak, s a találmányok megjelenésének ritmusát a kutatás szabja meg. Ki töprengett már el a még mindig „szilárdnak” vélt infrastruktúra illékonyságán? Holott ez időszerű volna, hiszen az infrastruktúrát tükröző adatok olyan gyorsan suhannak tova a képernyőkön, mint a beruházási összegeket felvillantó számadatok.
A baloldali és jobboldali pártállású döntéshozók mindmáig úgy vélik, hogy a társadalom a gazdaságon alapszik. Megfeledkeznek a második világháború nyomán előállt gödörről, amelynek mélyén elakadtak a nemzetek Európájának alapjai. A XX. század közepétől ugyanis — hogy jelképesen fejezzem ki magam — visszavonult a gazdaságból és a társadalomból Prométheusz, a tűz és az ipari forradalom hőse, s átadta helyét Hermésznek, a híradások és közvetítések istenének, s miközben beléptünk a kommunikáció társadalmába, továbbra is az előző évszázad kategóriáinak szellemében gondolkozunk és cselekszünk. Már akkoriban sem az acél volt a lényeges, mint inkább a rövidhullámok, s a nyersanyagoknál többet számított a nyelv. Csakhogy a XX. századi társadalmi köztudat eleinte nem akart tudomást venni Shannon, Turing és Neumann János vívmányairól, ugyanis gyűlölte az üzeneteket.
Engedtessék meg egy rövid kitérő a „technológia” kifejezésről, amely helyettesíteni fogja az egyszerűbb „technika” szót. Én nem kifogásolom e szócserét, mert az új keletű kommunikációs technológia tényleg olyan gépeken alapszik, amelyek információkat, vagyis logoszt dolgoznak fel. Tárolják, formatálják, továbbítják, lefordítják és átalakítják a logoszt, amely már fél évszázaddal ezelőtt az új nyersanyagunkká vált. Az új gazdaság eszközeit a nyelv felől kell leírni, vagyis annak az állítólag csupán visszatükrözött második szintnek az oldaláról, amelyet valamikor felépítménynek neveztek.
Képzeljük el, mi lett volna, ha az új Európa szervezői fél századdal ezelőtt úgy döntenek, hogy művelődési és képzési közösséget hoznak létre az egyetemek, sőt talán a középiskolák szintjén! A döntéshozóknak ebben az esetben behatóan foglalkozniuk kellett volna a kommunikáció, a logosz és az információ kérdéseivel, mint azt egynéhány mérnök és filozófus meg is tette. Az ifjú olaszok, spanyolok, angolok, portugálok, németek és franciák eleinte bizonyára kis csapta először is megtanulta volna egymás nyelvét, majd közös tanok keretében terjesztette volna a megszerzett műveltséget. Ötven év leforgása alatt lényegesen átalakulhattak volna társadalmunk szokásai és reflexei. A döntéshozók mulasztása ellenére mégis megformálódott Európa egy spontán, minden irányítást nélkülöző folyamat eredményeként, amely összehozta a fiatalokat a strandokon, a hegyekben vagy a világháló virtuális terében.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969