2013. I-VI
 

Televízió és film
Nemes Károly

(Helyesbítés és irányjelzés) Ha nem hangzana annyira rosszul, a fenti cím helyett inkább a televízió a filmhez képest megjelölést kellene használni, hiszen a filmről már olyan sok rosszat írtak, hogy felesleges itt — csupán az összevetés érdekében — felidézni a közismerteket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a televízió esetében nem végeztek elméleti kutatást, figyelembe veendő vizsgálódásokat többen is (Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika, Andrzej Batkiewicz: A televíziós közvetítés szemiotikai feltételei, Umberto Eco: A nyitott mű, A látás szemiológiája stb.). E művek kiindulópontul szolgálnak a továbbgondolkodáshoz, alapot adnak hozzá. Merthogy továbbgondolásra szükség van. Már csak azért is, mert nyíltan megfogalmazódott az az állásfoglalás, hogy a televízió mint médium közvetítsen, ne pedig önálló alkotásra — még kevésbé valamiféle sajátos művészeti tevékenységre — törekedjen. De törekedhet-e egyáltalán önállóságra vagy sajátos művészeti produktumra?
Ahhoz, hogy bármiféle médium, közeg (emberi szó, szín, emberi mozgás, mozgókép stb.) alapján önálló művészet szülessen, legalább két feltételnek kell teljesülnie. Az egyik az esztétikumteremtésre való képesség. A másik követelmény az, hogy mindez a többi művészettől különböző módon, sajátosan történjen. A televíziót — adottságai alapján — erre alkalmas médiumnak nyilváníthatnánk, ha nem a mozgóképet használná ábrázolási közegül, amelynek alapján már létrejött a filmművészet. Az a filmművészet, amelynek produktumaihoz képest a televízió számtalan esetben tényleg csak mint közvetítő működik, de amikor nem azt teszi, akkor is „filmművészetszerűen” alkot. A kérdés tehát az: van-e olyan különbség, számottevő eltérés a film és a televízió között, amely lehetővé tenné (teszi?) a televízió önállóságát az ábrázolásban?
E kérdés — kizárólag elméleti síkú (és terjedelmi okokból sommás) — megválaszolása érdekében a televíziót két szempontból kell megvizsgálni. Egyrészt mint kommunikációt, mint a közlés eszközét, hiszen e gyakorlati működése egyszerűen tény. Másrészt mint nyelvet, mert sajátos nyelv nélkül nincs művészet. Önálló alkotási lehetőségeinek gyökerét is itt kell tehát keresnünk.
Elöljáróban, de nem csak spekulatív feltételezésként annyit: már az sem igaz, hogy a filmalkotások televíziós megjelenítése egyszerűen és kizárólag passzív közvetítésként valósul meg. A vizsgálódás akár ennek cáfolatával is kezdhető.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969