2013. I-VI
 

Don-kanyar
Frideczky Frigyes

E megkésett vállalkozás egy már régóta esedékes tudományos feltárással kíván fényt vetni azokra a sokáig ki nem beszélt tragikus eseményekre, amelyek a második magyar hadsereg százhuszonötezer fős véráldozatára vezettek. Szabó Péter hadtörténész, a Hadtörténeti Múzeum főmunkatársa időrendi sorrendben, hónapról hónapra haladva ismerteti a hadjárat eredményeit. Munkája során felhasználta a második hadsereg fennmaradt dokumentumait, a német seregtestek iratanyagát, valamint a gazdag memoárirodalmat. Közkeletű, de ellenőrizhetetlen legendák helyett hiteles forrásokból merít. Bőven idéz egyrészt a jobbára már csak levéltárakban őrzött, másrészt az általa összegyűjtött visszaemlékezésekből, szemtanúk elbeszéléseiből. „Megszervezésétől sorsának beteljesüléséig” részletesen bemutatja „a hadsereg tevékenységét, állapotának alakulását, valamint azokat a tényezőket, amelyek a katasztrófára vezettek”. A második hadsereg történetét a kor politikai és katonapolitikai viszonyai közé ágyazva elemzi. Nem egyszerűsíti a tényeket azzal, hogy kizárólag áldozatként mutatja be a ma is többnyire tömegsírokban nyugvó több tízezer hősi halottat és munkaszolgálatost. Szabó megközelítése gazdagabb motiváltságú: az egyoldalú elsiratás helyett igyekszik bemutatni az 1942–43. évi súlyos harci állapotok közötti részsikereket, s katonáink reménytelen helyzetekben való helytállásának bemutatására helyezi a hangsúlyt.
Azt a magyar hadsereget, amelyet „arra szerveztek és szellemileg arra készítettek fel, hogy valamely szomszédos állammal harcba keveredve megvédje határainkat”, 1942-től — Hitler határozott követelésére — az orosz fronton kellett erőteljesebben bevetni, a németeknek az 1941–42. téli szovjet ellentámadás következtében elszenvedett személyi és anyagi veszteségére való tekintettel. A szerző beszámol arról, hogy Ribbentrop külügyminiszter és Keitel vezértábornagy 1942. januári erőszakos fellépése nyomán milyen keserves alkudozások után sikerült elérni, hogy hazánk egész hadseregének a németek által követelt kihurcolása helyett a kétszázötvenezer fős hadsereget és körülbelül ötvenezer zsidó munkaszolgálatost szállítsanak ki.
Keitel követelése három hadtestet (mindegyike három dandárból állott), egy gyorshadtestet és egy hegyidandárt igényelt volna. Bár Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök és Bartha Károly honvédelmi miniszter nem tartotta lehetségesnek a német követelés teljesítését, mert „a meglevő alakulatok felfegyverzése csak félig megoldott, … s a magyar hadsereg még lelkileg sincsen felkészülve egy ilyen távoli alkalmazásra”, mind a politikai, mind a katonai vezetés közös véleménye szerint „ezt a német igényt… 1942 elején már nem lehetett megtagadni”. A visszakapott és a németek által ígért magyarlakta területekkel együtt — a magyar katonai vezetés megítélése szerint — ekkor már az önálló magyar államiság is veszélybe kerülhetett, ha visszautasítják a szövetségesi kötelességteljesítést.
A magyar kormány gondos válogatással ügyelt arra, hogy „a kiküldendő hadsereg emberanyaga egyenlően terhelje az ország egész területét, valamint minél kisebb mértékben érintse a honvédség szempontjából legértékesebb, fiatal korosztályokat”.
Szabó Péter könyvének második fejezetében részletesen elénk tárja a második hadsereg szervezeti felépítését, fegyverzetét és felszerelését, valamint utánszállítási és ellátási helyzetét 1942 tavaszán. „A második hadsereg hadrendjének kialakításánál azt is figyelembe kellett venni, hogy 1941 őszétől öt megszálló dandár került ki fokozatosan a keleti hadszíntérre, s ezen seregtestek kötelékébe is az egyenlő megterhelés elve alapján soroltak be alakulatokat. Öt dandár- (illetve könnyűhadosztály-) parancsnokságot, tíz gyalogezredet és haminc zászlóaljat tehát eleve nem mozgósíthattak hadrendi alakulatainak igénybevétele érdekében. … Kilencvenhat századnyi — ellátó, szállító, egészségügyi, műszaki, munkás- és egyéb — vonatalakulatot foglalt magában a hadseregközvetlenek állománya. … A hadsereg 1942 tavaszán, kora nyarán elvonuló állományába összesen hatvankilenc tábori munkásszázadot állítottak be. … A zsidó származásúak létszáma 1942 júniusában 24 375 fő volt.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969